Külső
Utáltam. Gyűlöltem. És hasonló szavak jutottak eszembe,
ahogy kiléptem a főnököm irodájából. Képtelen lettem volna kirúgni a saját barátomat.
Nemcsak azért, mert közel állt hozzám, hanem tudtam, hogy nélküle nem tudnám
véghez vinni a tervemet. Nyertem egy kis időt azzal, hogy elutazik pár napra,
de nem voltam benne biztos, hogy utána mit tegyek. Már megpróbáltam beszélni
vele, és utasítani, de jobban szerette, mint ahogy azt elképzeltem.
- Szívem?- a csilingelő hangra elmosolyodtam, és
elhessegettem a negatív gondolataimat.
- Szia, kicsim,- húztam magamhoz gyönyörű testét és csókot
nyomtam szájára. Tovább öleltem magamhoz, mint általában, tőle próbáltam erőt
nyerni. Rögtön megérezte, hogy baj van, mert nyugtatóan simogatta a hátamat.
- Mi történt?- tolt egy kicsit hátrébb, hogy szemembe
nézhessen. Nemlegesen megráztam a fejem és inkább csak végig simítottam az
arcán. Nem mertem még beavatni a tervembe.
- Rendben, majd elmondod később,- mosolyodott el és a
konyhába húzott, ahol fantasztikus illatok fogadtak. Imádtam, amiért nem
noszogatott. És azért is, mert a rohanó, néha brutális életünket mindig
megpróbálta átlagossá varázsolni. Szőke fürtjeit kontyba fogta, gyorsan kezet
mostunk, aztán leültünk az asztalhoz.
- Neked milyen napod volt?- érdeklődtem. Egy szelet húst
szúrtam fel a villámra, de ekkor megéreztem lábát a vádlimnál. Pislogva néztem
rá, mire kétszer óvatosan megbökte a lábamat. Szívem hevesebben kezdett verni
és inkább a villámat a tányérra helyeztem.
- Sűrű. Pakoltam sokat, meg lefoglaltam a nyaralásunkat.
Biztos vagyok benne, hogy Palermo gyönyörű lesz!- mosolyogva mondta.
Pontosabban erőltetett mosollyal. Láttam, tudtam, hogy baj van. Már a kertben
észrevettem a kamerákat, de vártam. Nem árulhattam el magunkat. Szóval,
Washingtonba megyünk, és már bepakolt.
- A nyakkendőimet kivasaltad?- kérdeztem rá arra
virágnyelven, hogy mikor indulunk.
- Persze, drágám, pár perce fejeztem be. Lehet emiatt lett
fura íze a húsnak, mert elfelejtettem, hogy a sütőben van. - Láttam rajta, hogy
verejtékcseppek csorognak le az arcán és az ujjai is kicsit remegnek. Édesem! A
szívem jobban fájt, mint bármikor.
- Semmi baj, amúgy se vagyok annyira éhes. A postásnak
szóltál már?- tettem fel újabb kérdést, utaltam arra, hogy értesítette-e azt a
három bizonyos személyt, akinek tudnia kell arról, hogy mi is történt.
- Igen, még reggel beszéltem velük.- A düh szétvetette az
agyamat. Még a beszélgetésünk előtt bekamarázták a házat.
- Köszönöm! Megharagszol drágám, ha elmegyek lefeküdni?
Nagyon elfáradtam ma.
- Dehogy,- mosolyodott el és megnyugtatás képen csókolt
leheltem homlokára. A hálószobába érve körbe néztem és kifújtam a benn tartott
levegőt, ahogy kiderült, hogy itt nem helyeztek el kamerát. Ezek szerint
hivatalos utasítás volt. Ez csak megnehezíti a dolgokat. Gyorsan átnéztem a
szekrényeket, hogy minden fontos dolgokat berakott-e Bambina. Hallottam, ahogy
pakol a konyhába, így átöltöztem gyorsan, majd lekapcsoltam a villanyt, mielőtt
bejött volna. Halkan lépett be, csak egyszer nézett rám, aztán a gardróbba
sietett, hogy ő is ruhát váltson. Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, Tudtuk a
dolgunkat. Én másztam ki először az ablakon, aztán megfogtam a táskákat, és sűrűn
magam mögé pillantva ellenőriztem, hogy jön-e utánam a feleségem és minden
rendben van-e. Nem követett minket senki, és térfigyelő kamerák se voltak az
utcán. A közelben lévő garázsnál pár pillanatig bajlódtam a lakat kinyitásával,
de aztán csak sikerült. Beültünk, ellenőriztem mindent az autón, aztán már
indítottam is. Bambina kiszállt még, hogy utánunk bezárja a garázst, majd
kigurultunk az utcából.
- Mi ez az egész?- szólalt meg végül kétségbeesetten és
tenyereit hasára vezette.
- Baj van, kicsim. De ti nem vagytok veszélyben! Hozzátok
soha senki se fog eljutni, ezt biztosíthatom!
Zayn
Cseszd meg, Malik! Hogy lehettél ennyire ostoba?
- Szóval eltaláltam! - kiáltottam fel azonnal és vigyorogtam
is. - Louis-val fogadtunk, hogy ír vagy-e. Vagyis én arra fogadtam, hogy éltél
ott az akcentusod miatt.
- Legalább valami értelmesben fogadtatok? - mosolyodott el,
de túlságosan jól ismertem ahhoz az embereket, hogy ne vegyem észre a
kételkedést.
- Csak sörben. - mondtam ki gyorsan az első dolgot, ami az
eszembe jutott. Bólintott egyet, aztán közel húzott magához és szorosan hozzám
bújt.
Beletúrtam a hajába, élvezve, a selymes tincseit az ujjaim
között átsiklani. Elégedetten mormogott valamit, amit nem hallottam.
- Mi az, szöszi? - kérdeztem és szórakozottan feltekertem
egy-egy hosszabb tincset az ujjaim köré.
- Ez nagyon jó érzés - mondta csukott szemmel és még jobban
bújt a mellkasomba. Boldogan mosolyogtam és egy lágy csókot nyomtam a hajába.
Olyanok voltunk, mint az öreg házasok, de tetszett ez a meghitt együttlét.
Hideg ujjaival a kulcscsontomat rajzolta át egymás után többször, amit megnyugtatónak
találtam. Kivettem a kezemet a hajából és becsúsztattam a pólója alá. A bőre
forró volt, annak ellenére is, hogy az én kezem sem volt kimondottan hideg.
Annyira puha volt a bőre, hogy percekig csak a hasfalát és a derekát
cirógattam. Hallottam a kis levegővételeit és a szuszogását, ami nagyon édes
volt. Forró lehelete csikizte a nyakamat, de semmi pénzért nem húzódtam volna
el tőle.
- Nem vagy álmos? - kérdeztem végigsimítva az arcán és az
álla alá nyúlva felemeltem a fejét, hogy kékségeibe nézhessek. Megrázta a fejét
és elmosolyodott. Észrevette, hogy az ajkait bámulom, ezért közelebb hajolt és
olyan lágyan érintette össze az ajkainkat, mintha csak egy pillangó szárnyához
ért volna. Egyszer, kétszer, háromszor és folyamatosan pár percen keresztül.
Úgy éreztem a szívem minden egyes érintkezéskor megáll egy másodpercre.
- Pedig, majd' leragadnak a szemeid,- mosolyodtam el és jobb
kezembe fektettem fejét.
- Aljas rágalom!- csattant fel, de kénytelen volt a
tenyeremet a szája elé emelni, hogy elnyomjon egy ásítást. Halkan
felnevetettem, majd testünkre húztam a takarót, telefonomat egyik kezembe
fogta, majd kedvesen utasítottam, hogy nyugodtan aludjon, majd felébresztem,
amikor mennie kell.
- Egyedül fogod csinálni?- tette a meglepettet.
- Ne csináld!- morogtam rám mérgesen, de még közelebb húztam
magamhoz. Teste melegével és illatával nem tudtam betelni. Arcomat mellkasába
fúrtam, hagytam, hogy párnaként használjon.
***
Niall
A vakító napsütés még a szemhéjamon keresztül is
rettenetesen zavart. Nyűgösen átfordultam a másik oldalamra még egy kis alvás
reményében. Noha éreztem, hogy az ágy szélén fekszem, mert Zayn kitúrt oda, nem
nagyon érdekelt jelen pillanatban, mert a bal karjával a derekamat ölelte át és
a nyakamba szuszogott, ami libabőrt eredményezett a bőrömön. Bármennyire is
szerettem volna még lustálkodni és csak élvezni az ölelését a hasam korgása
közbeszólt. Óvatosan lehámoztam a karját a derekamról, és úgy ahogy voltam egy
szál alsónadrágban kisurrantam a szobából.
Miután elvégeztem a sürgős dolgomat a vécében a konyha felé
csoszogtam. Nagy ásítások közepette kapcsoltam be a kávéfőzőt, és vártam, hogy
életre keljen. Mikor készen lett a koffeinbombám úgy döntöttem kiülök az
erkélyre, hátha a friss levegőn jobban tudok gondolkodni. Halkan becsuktam
magam mögött az erkélyajtót és amikor észrevettem, hogy nincs kint szék amire
leülhetnék a korláthoz sétáltam és onnan csodáltam az ébredező várost, miközben
az édes folyadékot ittam.
A múlt éjszakán járt az agyam. Tudom, hogy én voltam az, aki
elakarta kötelezni magát, de most megijedtem. Nem tudom miért, de úgy érzem,
mintha mégsem én kellenék neki. Pedig ez hülyeség. Ha nem kellenék neki, akkor
nem történtek voltak meg azok a dolgok, amikre ha visszagondolok, még most is
bizsereg az alhasam. Működik közöttünk a kémia, de még hogy! És mégis...
Gyötrődöm.
Szeretek Zaynnel lenni, az együttléteink csodálatosak,sőt
fenomenálisak, de... a lelkem mélyén érzem valami hiányzik. Nem tudom, hogy
szerelmes vagyok-e belé. Arról sincs semmi információm, hogy ő pontosan mit is
érez irántam.
- Nem tudsz aludni, baba? - kérdezte egy rekedtes hang a
hátam mögül. Megfordultam és erre az egyszerű kérdésre válasz
- oltam volna, de nem sikerült. Ahogy ott állt, egy szál
erekcióban... Levegőt alig kaptam, nemhogy válaszoljak...
- Te... - kezdtem el makogni. Önelégült vigyorára sem tudtam
válaszolni. Látszott, hogy erre utazott. Szándékosan mászkál a teraszomon
meztelenül.
- Bocs, reggel van. - utalt arra, hogy máris merevedéssel
büszkélkedik. Hanyagul vállat rántott és egyre közelebb lépett hozzám.
- Ez még nem jogosít fel arra, hogy szívrohamot okozz nekem!
- szóltam rá viccesen és zavaromban a kávémat bámultam, mert így is egy
paradicsom színére hasonlított a fejem.
- Legalább egy alsó felvehetnél! - motyogtam a poharamba. -
Így is nehéz agyalnom rajtad.
- Nem agyalnod kéne, hanem dolgozni. - hangja olyan
szemtelenségről árulkodott, amit már nem bírtam szó nélkül hagyni.
- Nem emlékszem, hogy mikor változtál az apukámmá, Malik. -
mondtam és belekortyoltam az italba. - De a tudomásodra hozom, hogy nem vagyok
elmaradva a munkámmal, köszönöm szépen.
- Kézmunkával se? - biggyesztette le ajkait. Jézusom. Ez a
fiú tényleg ki akar készíteni.
- Mire gondolsz pontosan? - húztam össze a szemöldökömet,
tettetve a hülyét.
- Nos, ha nincs esetleg csuklóficamod, a nyelved se szenved
éppen görcsöktől... Lehetne valahogy orvosolni ezt a nagy problémát.
Persze, hogy nekem pont ebben a pillanatban kellett nyelnem
és kis híján megfulladtam. Lesújtó pillantást vetettem rá miután sikerült
felköhögnöm a forró folyadékot.
- Nem látom, hogy ez miért lenne az Én kis problémám. -
szemtelenkedtem vele.
- Tényleg nem? Ki az aki egy szál boxerben szórakozik itt
előttem? Hm? - vágott szigorú fejet.
- Igen, pont ez a nagy különbség, hogy én boxerben vagyok,
nem úgy, mint te. - bólintottam. - És mellesleg én nem kértem tőled segítséget
az ügy megoldását illetően. Tudtommal van két kezed, szépfiú. - kacsintottam rá
és igyekeztem kikerülni az ajtóban, hogy végre lerakhassam a pultra a
poharamat, ami már szinte megégette az ujjaimat.
- Van bizony, - követett szorosan és mikor letettem a
poharat, hátulról nekem csapódott és a márványnak tolt. - És olyan helyre fogom
dugni őket, ahol soha nem süt a nap.
Szinte a hátamon éreztem a merevedését, amitől megremegtek a
térdeim és hogyha nem tart szorosan talán el is estem volna.
- Tényleg? És hova? A gardrób szekrényembe?
- Felőlem ott is csinálhatjuk. Nem vagyok semmi jónak az
elrontója! - hangjából olyan szintű vágy csengett ki, hogy félő volt csupán a
párbeszédünktől eldurran. Legszívesebben a pultra dőltem volna és hagytam
volna, hogy tegye amit akar, de mégse akartam könnyen kaphatónak tűnni.
- Én most fáradt vagyok hozzá. De te befejezheted magadnak,
nagyfiú. - vigyorogtam, miközben megfordultam és így már szemben álltunk
egymással. Nem mertem lenézni az alfelére, mert attól féltem, hogy azonnal
meggondolom magam. De még nem álltam készen arra vele.
- Ne tedd ezt velem. - könyörgött és ujjaival a mellkasomon
hagyott kis szívásokat simogatta. - Nem teszek semmi olyat, amit nem szeretnél!
De a jobb kezemtől már herótot kapok! - Ó, igen, tudom. Pedig nézni nagy
élmény.
- Akkor válts kezet. - motyogtam magam elé és gyötrődtem
belül. Mi a francot tegyek?
Lehelete még mindig a nyakamat csiklandozta, ajkaival a
tarkómat kényeztette. Miért ennyire dögös? Hogy lehet ilyen fantasztikus illata
már reggel is? Kiengedtem egy nagy, frusztrált sóhajt az ajkamon, mire felkapta
a fejét.
- Ne haragudj... - motyogta és hátrébb húzódott. - Nem
akartam ennyire paraszt lenni...
- Nem, csak... - haraptam az alsó ajkamba, , hogy ne
remegjen a hangom és lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa ha legördül egy
könnycsepp az arcomon. Nem tudom, hogy miért jött rám hirtelen a sírhatnék, de
mostanában valahogy nem ismerek magamra.
- Sajnálom, hogy akadékoskodtam. - mondta színtelen hangon.
Elhúzódott tőlem és a következő pillanatban eltűnt a hálószobámban.
Baszki! - gondoltam magamban. Nem vagyok én ennyire puha
pöcs! Nem szexet akart, csak egy kis kényeztetést! Leroskadtam a pultra és
magamat szidtam. Miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Vagy inkább beszari?
Itt van a világ legdögösebb pasija és engem akar én pedig megmakacsolom magam.
Más a helyemben már régen rámászott volna. Na, jó, Horan! Tedd jóvá a dolgokat!
A háló felé vettem az irányt, de ott nem az a látvány fogadott, amire vártam.
Zayn már felöltözött, épp akkor rakta zsebre a telefonját és a kulcscsomóját.
- Hova mész? - ijedtem meg azonnal.
Kedvesen elmosolyodott és intett, hogy menjek hozzá
közelebb.
- Csak reggeliért megyek. A kávé nem lesz elég. - kacsintott
rám és egy puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbülten elmosolyodtam és
kikísértem az ajtóig.
- Siess vissza! - mondtam és lágyan szájon csókoltam. -
Ígérem. - felelte. Addig néztem távolodó alakját, amíg el nem tűnt a sarkon.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és meztelenül befeküdtem
az ágyba. Kárpótolni akartam, amiért ilyen makacsul és lehetetlenül viselkedtem.
Mikor meghallottam, hogy becsukódott a bejárati ajtó felkaptam a fejemet és
izgatottan fészkelődni kezdtem.
- Szöszi?! Merre vagy? Hoztam narancslevet, croissant, és
valami kakaós csiga szerűséget! - hallottam meg boldog hangját és alig vártam
már, hogy lássam milyen képet fog vágni ha meglát. - Hé szöszi! Itt vagy még? -
kérdezte bizonytalanul, majd hallottam, hogy nyitódik és csukódik a hűtő
ajtaja. Beharaptam az ajkamat, hogy elfojtsam a vigyoromat.
Pont akkor néztem fel, mikor Zayn megállt az ajtóban és
engem nézett. Nem, nem is nézett, hanem egyenesen bámult rám. A szemében vágy,
hitetlenkedés és szerelem égett.
Kajánul elvigyorodtam.
- Hol is hagytuk abba?
