2016. július 29., péntek

10.fejezet






Külső


Utáltam. Gyűlöltem. És hasonló szavak jutottak eszembe, ahogy kiléptem a főnököm irodájából. Képtelen lettem volna kirúgni a saját barátomat. Nemcsak azért, mert közel állt hozzám, hanem tudtam, hogy nélküle nem tudnám véghez vinni a tervemet. Nyertem egy kis időt azzal, hogy elutazik pár napra, de nem voltam benne biztos, hogy utána mit tegyek. Már megpróbáltam beszélni vele, és utasítani, de jobban szerette, mint ahogy azt elképzeltem.
- Szívem?- a csilingelő hangra elmosolyodtam, és elhessegettem a negatív gondolataimat.
- Szia, kicsim,- húztam magamhoz gyönyörű testét és csókot nyomtam szájára. Tovább öleltem magamhoz, mint általában, tőle próbáltam erőt nyerni. Rögtön megérezte, hogy baj van, mert nyugtatóan simogatta a hátamat.
- Mi történt?- tolt egy kicsit hátrébb, hogy szemembe nézhessen. Nemlegesen megráztam a fejem és inkább csak végig simítottam az arcán. Nem mertem még beavatni a tervembe.
- Rendben, majd elmondod később,- mosolyodott el és a konyhába húzott, ahol fantasztikus illatok fogadtak. Imádtam, amiért nem noszogatott. És azért is, mert a rohanó, néha brutális életünket mindig megpróbálta átlagossá varázsolni. Szőke fürtjeit kontyba fogta, gyorsan kezet mostunk, aztán leültünk az asztalhoz.
- Neked milyen napod volt?- érdeklődtem. Egy szelet húst szúrtam fel a villámra, de ekkor megéreztem lábát a vádlimnál. Pislogva néztem rá, mire kétszer óvatosan megbökte a lábamat. Szívem hevesebben kezdett verni és inkább a villámat a tányérra helyeztem.
- Sűrű. Pakoltam sokat, meg lefoglaltam a nyaralásunkat. Biztos vagyok benne, hogy Palermo gyönyörű lesz!- mosolyogva mondta. Pontosabban erőltetett mosollyal. Láttam, tudtam, hogy baj van. Már a kertben észrevettem a kamerákat, de vártam. Nem árulhattam el magunkat. Szóval, Washingtonba megyünk, és már bepakolt.
- A nyakkendőimet kivasaltad?- kérdeztem rá arra virágnyelven, hogy mikor indulunk.
- Persze, drágám, pár perce fejeztem be. Lehet emiatt lett fura íze a húsnak, mert elfelejtettem, hogy a sütőben van. - Láttam rajta, hogy verejtékcseppek csorognak le az arcán és az ujjai is kicsit remegnek. Édesem! A szívem jobban fájt, mint bármikor.
- Semmi baj, amúgy se vagyok annyira éhes. A postásnak szóltál már?- tettem fel újabb kérdést, utaltam arra, hogy értesítette-e azt a három bizonyos személyt, akinek tudnia kell arról, hogy mi is történt.
- Igen, még reggel beszéltem velük.- A düh szétvetette az agyamat. Még a beszélgetésünk előtt bekamarázták a házat.
- Köszönöm! Megharagszol drágám, ha elmegyek lefeküdni? Nagyon elfáradtam ma.
- Dehogy,- mosolyodott el és megnyugtatás képen csókolt leheltem homlokára. A hálószobába érve körbe néztem és kifújtam a benn tartott levegőt, ahogy kiderült, hogy itt nem helyeztek el kamerát. Ezek szerint hivatalos utasítás volt. Ez csak megnehezíti a dolgokat. Gyorsan átnéztem a szekrényeket, hogy minden fontos dolgokat berakott-e Bambina. Hallottam, ahogy pakol a konyhába, így átöltöztem gyorsan, majd lekapcsoltam a villanyt, mielőtt bejött volna. Halkan lépett be, csak egyszer nézett rám, aztán a gardróbba sietett, hogy ő is ruhát váltson. Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, Tudtuk a dolgunkat. Én másztam ki először az ablakon, aztán megfogtam a táskákat, és sűrűn magam mögé pillantva ellenőriztem, hogy jön-e utánam a feleségem és minden rendben van-e. Nem követett minket senki, és térfigyelő kamerák se voltak az utcán. A közelben lévő garázsnál pár pillanatig bajlódtam a lakat kinyitásával, de aztán csak sikerült. Beültünk, ellenőriztem mindent az autón, aztán már indítottam is. Bambina kiszállt még, hogy utánunk bezárja a garázst, majd kigurultunk az utcából.
- Mi ez az egész?- szólalt meg végül kétségbeesetten és tenyereit hasára vezette.

- Baj van, kicsim. De ti nem vagytok veszélyben! Hozzátok soha senki se fog eljutni, ezt biztosíthatom!

Zayn

Cseszd meg, Malik! Hogy lehettél ennyire ostoba?
- Szóval eltaláltam! - kiáltottam fel azonnal és vigyorogtam is. - Louis-val fogadtunk, hogy ír vagy-e. Vagyis én arra fogadtam, hogy éltél ott az akcentusod miatt.
- Legalább valami értelmesben fogadtatok? - mosolyodott el, de túlságosan jól ismertem ahhoz az embereket, hogy ne vegyem észre a kételkedést.
- Csak sörben. - mondtam ki gyorsan az első dolgot, ami az eszembe jutott. Bólintott egyet, aztán közel húzott magához és szorosan hozzám bújt.
Beletúrtam a hajába, élvezve, a selymes tincseit az ujjaim között átsiklani. Elégedetten mormogott valamit, amit nem hallottam.
- Mi az, szöszi? - kérdeztem és szórakozottan feltekertem egy-egy hosszabb tincset az ujjaim köré.
- Ez nagyon jó érzés - mondta csukott szemmel és még jobban bújt a mellkasomba. Boldogan mosolyogtam és egy lágy csókot nyomtam a hajába. Olyanok voltunk, mint az öreg házasok, de tetszett ez a meghitt együttlét. Hideg ujjaival a kulcscsontomat rajzolta át egymás után többször, amit megnyugtatónak találtam. Kivettem a kezemet a hajából és becsúsztattam a pólója alá. A bőre forró volt, annak ellenére is, hogy az én kezem sem volt kimondottan hideg. Annyira puha volt a bőre, hogy percekig csak a hasfalát és a derekát cirógattam. Hallottam a kis levegővételeit és a szuszogását, ami nagyon édes volt. Forró lehelete csikizte a nyakamat, de semmi pénzért nem húzódtam volna el tőle.
- Nem vagy álmos? - kérdeztem végigsimítva az arcán és az álla alá nyúlva felemeltem a fejét, hogy kékségeibe nézhessek. Megrázta a fejét és elmosolyodott. Észrevette, hogy az ajkait bámulom, ezért közelebb hajolt és olyan lágyan érintette össze az ajkainkat, mintha csak egy pillangó szárnyához ért volna. Egyszer, kétszer, háromszor és folyamatosan pár percen keresztül. Úgy éreztem a szívem minden egyes érintkezéskor megáll egy másodpercre.
- Pedig, majd' leragadnak a szemeid,- mosolyodtam el és jobb kezembe fektettem fejét.
- Aljas rágalom!- csattant fel, de kénytelen volt a tenyeremet a szája elé emelni, hogy elnyomjon egy ásítást. Halkan felnevetettem, majd testünkre húztam a takarót, telefonomat egyik kezembe fogta, majd kedvesen utasítottam, hogy nyugodtan aludjon, majd felébresztem, amikor mennie kell. 
- Egyedül fogod csinálni?- tette a meglepettet.
- Ne csináld!- morogtam rám mérgesen, de még közelebb húztam magamhoz. Teste melegével és illatával nem tudtam betelni. Arcomat mellkasába fúrtam, hagytam, hogy párnaként használjon.

***

Niall

A vakító napsütés még a szemhéjamon keresztül is rettenetesen zavart. Nyűgösen átfordultam a másik oldalamra még egy kis alvás reményében. Noha éreztem, hogy az ágy szélén fekszem, mert Zayn kitúrt oda, nem nagyon érdekelt jelen pillanatban, mert a bal karjával a derekamat ölelte át és a nyakamba szuszogott, ami libabőrt eredményezett a bőrömön. Bármennyire is szerettem volna még lustálkodni és csak élvezni az ölelését a hasam korgása közbeszólt. Óvatosan lehámoztam a karját a derekamról, és úgy ahogy voltam egy szál alsónadrágban kisurrantam a szobából.
Miután elvégeztem a sürgős dolgomat a vécében a konyha felé csoszogtam. Nagy ásítások közepette kapcsoltam be a kávéfőzőt, és vártam, hogy életre keljen. Mikor készen lett a koffeinbombám úgy döntöttem kiülök az erkélyre, hátha a friss levegőn jobban tudok gondolkodni. Halkan becsuktam magam mögött az erkélyajtót és amikor észrevettem, hogy nincs kint szék amire leülhetnék a korláthoz sétáltam és onnan csodáltam az ébredező várost, miközben az édes folyadékot ittam.
A múlt éjszakán járt az agyam. Tudom, hogy én voltam az, aki elakarta kötelezni magát, de most megijedtem. Nem tudom miért, de úgy érzem, mintha mégsem én kellenék neki. Pedig ez hülyeség. Ha nem kellenék neki, akkor nem történtek voltak meg azok a dolgok, amikre ha visszagondolok, még most is bizsereg az alhasam. Működik közöttünk a kémia, de még hogy! És mégis... Gyötrődöm. 
Szeretek Zaynnel lenni, az együttléteink csodálatosak,sőt fenomenálisak, de... a lelkem mélyén érzem valami hiányzik. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e belé. Arról sincs semmi információm, hogy ő pontosan mit is érez irántam.
- Nem tudsz aludni, baba? - kérdezte egy rekedtes hang a hátam mögül. Megfordultam és erre az egyszerű kérdésre válasz
- oltam volna, de nem sikerült. Ahogy ott állt, egy szál erekcióban... Levegőt alig kaptam, nemhogy válaszoljak...
- Te... - kezdtem el makogni. Önelégült vigyorára sem tudtam válaszolni. Látszott, hogy erre utazott. Szándékosan mászkál a teraszomon meztelenül.
- Bocs, reggel van. - utalt arra, hogy máris merevedéssel büszkélkedik. Hanyagul vállat rántott és egyre közelebb lépett hozzám.
- Ez még nem jogosít fel arra, hogy szívrohamot okozz nekem! - szóltam rá viccesen és zavaromban a kávémat bámultam, mert így is egy paradicsom színére hasonlított a fejem.
- Legalább egy alsó felvehetnél! - motyogtam a poharamba. - Így is nehéz agyalnom rajtad.
- Nem agyalnod kéne, hanem dolgozni. - hangja olyan szemtelenségről árulkodott, amit már nem bírtam szó nélkül hagyni.
- Nem emlékszem, hogy mikor változtál az apukámmá, Malik. - mondtam és belekortyoltam az italba. - De a tudomásodra hozom, hogy nem vagyok elmaradva a munkámmal, köszönöm szépen.
- Kézmunkával se? - biggyesztette le ajkait. Jézusom. Ez a fiú tényleg ki akar készíteni.
- Mire gondolsz pontosan? - húztam össze a szemöldökömet, tettetve a hülyét.
- Nos, ha nincs esetleg csuklóficamod, a nyelved se szenved éppen görcsöktől... Lehetne valahogy orvosolni ezt a nagy problémát.
Persze, hogy nekem pont ebben a pillanatban kellett nyelnem és kis híján megfulladtam. Lesújtó pillantást vetettem rá miután sikerült felköhögnöm a forró folyadékot.
- Nem látom, hogy ez miért lenne az Én kis problémám. - szemtelenkedtem vele.
- Tényleg nem? Ki az aki egy szál boxerben szórakozik itt előttem?  Hm? - vágott szigorú fejet.
- Igen, pont ez a nagy különbség, hogy én boxerben vagyok, nem úgy, mint te. - bólintottam. - És mellesleg én nem kértem tőled segítséget az ügy megoldását illetően. Tudtommal van két kezed, szépfiú. - kacsintottam rá és igyekeztem kikerülni az ajtóban, hogy végre lerakhassam a pultra a poharamat, ami már szinte megégette az ujjaimat.
- Van bizony, - követett szorosan és mikor letettem a poharat, hátulról nekem csapódott és a márványnak tolt. - És olyan helyre fogom dugni őket, ahol soha nem süt a nap.
Szinte a hátamon éreztem a merevedését, amitől megremegtek a térdeim és hogyha nem tart szorosan talán el is estem volna.
- Tényleg? És hova? A gardrób szekrényembe?
- Felőlem ott is csinálhatjuk. Nem vagyok semmi jónak az elrontója! - hangjából olyan szintű vágy csengett ki, hogy félő volt csupán a párbeszédünktől eldurran. Legszívesebben a pultra dőltem volna és hagytam volna, hogy tegye amit akar, de mégse akartam könnyen kaphatónak tűnni.
- Én most fáradt vagyok hozzá. De te befejezheted magadnak, nagyfiú. - vigyorogtam, miközben megfordultam és így már szemben álltunk egymással. Nem mertem lenézni az alfelére, mert attól féltem, hogy azonnal meggondolom magam. De még nem álltam készen arra vele.
- Ne tedd ezt velem. - könyörgött és ujjaival a mellkasomon hagyott kis szívásokat simogatta. - Nem teszek semmi olyat, amit nem szeretnél! De a jobb kezemtől már herótot kapok! - Ó, igen, tudom. Pedig nézni nagy élmény.
- Akkor válts kezet. - motyogtam magam elé és gyötrődtem belül. Mi a francot tegyek?
Lehelete még mindig a nyakamat csiklandozta, ajkaival a tarkómat kényeztette. Miért ennyire dögös? Hogy lehet ilyen fantasztikus illata már reggel is? Kiengedtem egy nagy, frusztrált sóhajt az ajkamon, mire felkapta a fejét.
- Ne haragudj... - motyogta és hátrébb húzódott. - Nem akartam ennyire paraszt lenni...
- Nem, csak... - haraptam az alsó ajkamba, , hogy ne remegjen a hangom és lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa ha legördül egy könnycsepp az arcomon. Nem tudom, hogy miért jött rám hirtelen a sírhatnék, de mostanában valahogy nem ismerek magamra.
- Sajnálom, hogy akadékoskodtam. - mondta színtelen hangon. Elhúzódott tőlem és a következő pillanatban eltűnt a hálószobámban.
Baszki! - gondoltam magamban. Nem vagyok én ennyire puha pöcs! Nem szexet akart, csak egy kis kényeztetést! Leroskadtam a pultra és magamat szidtam. Miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Vagy inkább beszari? Itt van a világ legdögösebb pasija és engem akar én pedig megmakacsolom magam. Más a helyemben már régen rámászott volna. Na, jó, Horan! Tedd jóvá a dolgokat! A háló felé vettem az irányt, de ott nem az a látvány fogadott, amire vártam. Zayn már felöltözött, épp akkor rakta zsebre a telefonját és a kulcscsomóját.
- Hova mész? - ijedtem meg azonnal.
Kedvesen elmosolyodott és intett, hogy menjek hozzá közelebb.
- Csak reggeliért megyek. A kávé nem lesz elég. - kacsintott rám és egy puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbülten elmosolyodtam és kikísértem az ajtóig.
- Siess vissza! - mondtam és lágyan szájon csókoltam. - Ígérem. - felelte. Addig néztem távolodó alakját, amíg el nem tűnt a sarkon.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és meztelenül befeküdtem az ágyba. Kárpótolni akartam, amiért ilyen makacsul és lehetetlenül viselkedtem. Mikor meghallottam, hogy becsukódott a bejárati ajtó felkaptam a fejemet és izgatottan fészkelődni kezdtem.
- Szöszi?! Merre vagy? Hoztam narancslevet, croissant, és valami kakaós csiga szerűséget! - hallottam meg boldog hangját és alig vártam már, hogy lássam milyen képet fog vágni ha meglát. - Hé szöszi! Itt vagy még? - kérdezte bizonytalanul, majd hallottam, hogy nyitódik és csukódik a hűtő ajtaja. Beharaptam az ajkamat, hogy elfojtsam a vigyoromat.
Pont akkor néztem fel, mikor Zayn megállt az ajtóban és engem nézett. Nem, nem is nézett, hanem egyenesen bámult rám. A szemében vágy, hitetlenkedés és szerelem égett.
Kajánul elvigyorodtam.
- Hol is hagytuk abba?

3 megjegyzés:

  1. Szioooo,
    nos...
    imádom ezt a Ziall párost, viszont az a tüske bennem van Niall iránt. Kíváncsi vagyok ennek az egésznek a végére. Deee, a kis huncut dolgok nagyon nagyon feldobják ezt az egészet. Olyankor elfelejtem a csöppnyi utálatot Niall iránt :DD <3 és örülök annak, hogy Zayn boldog. Meddig lesz az? :O
    pusssziii
    xxx Nicole E.

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Hűha nem tudom mit írjak most. Valami furcsa a "szerelmükbe" kicsit na jó nagyon izgat. Niall számomra egy érthetetlen karakter, de remélem lassan megfejthetem. Zayn meg hát nagyon cute.
    I love you!
    Nagyon jó lett csak így tovább.
    Puszi❤

    VálaszTörlés
  3. Szép napot, hölgyeim ♥!

    Dorothe előre figyelmeztetett, hogy valami lesz... Én meg mentem és csak olvastam s olvastam... Hááááát... Nem is tudom, mit mondhatnék... Niall :$$ Egyem is meg, de kis husi, hogy ennyire félénk és nem tudja, mi tévő legyen... DE! MiazhogymeztelenülfekszikazágyonésúgyvárjaZaynt? :O Hm? :O Zayn se volt magánál... Reggel van még, az hát... Meg a kis f*szom... Fhúúú, felbaszta az agyam, meg mást is, de az nem komment téma :D Az elején meg azt sem tudtam, hova kapjam a fejem o.O Valami nagyon nem okés...

    Tűkön ülve várom a kövit... Hátha kinyírtok vele nyár végére ♥ :P!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés