SPRING REVIVAL - TAVASZI MEGÚJULÁS (NARRY SHORT STORY)

SPRING REVIVAL – TAVASZI MEGÚJULÁS (NARRY SHORT STORY)

Egy fiú volt. A holttest egy fiatal fiú volt. Felismertem az arcát. Vele ebédeltem múlthéten. A békés éledező természetbe nem illett egy oszladozó hulla, amiből bogarak lakmároztak. Megremegett az alsó ajkam és hirtelen hányingerem lett. Számra tapasztva a kezemet hátráltam lépésről lépésre. Szememből könnyek csorogtak le, amikor megpillantottam egy mély vágást az áldozat nyakán és mellkasán, pont a szíve fölött. Ki képes ilyesmire? Miért ilyen kegyetlen az élet? Tudtam, hogy az lenne a helyes, hogyha hívnám a rendőrséget, de egyszerűen nem voltam rá képes. Az agyam nem engedelmeskedett. A fiú arca békés volt, mintha álmában halt volna meg. Mintha nem érzett volna fájdalmat. Hirtelen késztetést éreztem rá, hogy közelebb lépjek, és jobban szemügyre vegyem minden testrészét. A mély vágások szinte észrevehetetlenek voltak a köréjük száradt fekete vértől. A lábán nem volt cipő és a ruhája nagyon szakadtnak látszott. Mintha egészen idáig vonszolták volna a földön. Az egyik kezét félig ökölbe szorította és valami fehér anyagot tartott az ujjai között. Óvatosan, nehogy ujjlenyomatokat hagyjak a kezén, vagy bárhol másutt, kicsúsztattam a papír fecnit és kihajtogattam. Harry lakcíme volt rá írva, szép szabályos betűkkel. Mégis mit jelentsen ez? Ezzel a sráccal csalt volna Harry? És mégis mennyi ideje? Már a kapcsolatunk eleje óta? De hát… Összesen egyszer találkoztam ezzel a fiúval és azelőtt soha nem láttam. Főleg nem Harry közelében. De mégis itt van a címe. Egy kitépett papíron. Egy szinte idegen fiú halott kezében. Ki tehette?! Csak ezen tudott kattogni az agyam.
Nem bírtam tovább ott maradni. Úgy éreztem fojtogat valami láthatatlan erő. Muszáj megkeresnem Harryt, hogy kiderítsem, mi folyik itt, elvégre nekem is közöm van ehhez az egészhez. Nem hiszem, hogy én láttam utoljára a fiút, de egyszer találkoztam vele. Én is hibásnak érzem magam ebben.
Nem emlékeztem rá hogyan jutottam el Harry lakásáig. Annyit tudok, hogy olyan feldúlt voltam, hogy majdnem kétszer elütöttek az úttesten. Hármat kopogtattam Harry ajtaján, mikor egy kócos hajú fiú nyitott ajtót. Álmos zöld szempár nézett az én kékjeimbe.
- Niall! Hát te? – kérdezte meglepődve, de azért a derekamnál fogva magához húzott, hogy egy csókot nyomjon az ajkaimra. – Hiányoztál, édes. – mormogta pár milliméterre a számtól. Szerettem az ajkai puhaságát, de egy furcsa érzés a gyomromban nem engedte, hogy kiélvezzem a csókját.
- Harry, én… Bemehetek? – kérdeztem bizonytalanul miközben benéztem a lakásba.
- Persze, gyere csak. – bólintott. Beljebb léptem és hallottam, hogy bezárja az ajtót. Eddig miért nem volt bezárva?
Leültem a kanapéra és megpróbáltam eléggé lenyugodni ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataimat. Idegesen tördeltem az ujjaimat mialatt vártam, hogy Harry csatlakozzon hozzám. Kivett egy bögrét a szekrényből és öntött bele kávét. Engem is megkínált, de nemlegesen intettem a fejemmel. Kezében a bögrével bandukolt a kanapéhoz és mielőtt leült volna szemérmetlenül benyúlt az alsójába, hogy eligazítsa a „reggeli kis problémáját”. Zavaromban félrekaptam a fejemet. Persze, láttam már „azt” a részét is, de még nem voltunk úgy együtt, pedig már 1 éve járunk. Néha elgondolkozom, hogy Harry miért ilyen türelmes velem és tűri el a furcsa szokásaimat. Azt hiszem azért, mert jó ember és szeret.
Leült mellém, belekortyolt a kávéjába és jobb kezével megnyugtatóan simogatni kezdte a combomat. Mikor lenyelte a kortyot rám pillantott és kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Szóval? Mi szél hozott ide ilyenkor? Ne értsd félre, nagyon örülök neked, csak kíváncsi vagyok.
Pár percig azon gondolkoztam hogyan mondjam el, de végül arra jutottam, hogy teljesen egyenes leszek, mert azzal nem jutunk előbbre, ha szépítek a dolgon.
- Találtam ma egy hullát.
Szemei kiguvadtak és majdnem kiesett a kezéből a bögre. Hagytam neki időt, hogy megeméssze a szavaimat.
- Hol találtad? Ki volt az? – kérdezte, miután nagyot nyelt. Szemei engem fürkésztek és úgy éreztem, hogy egyenesen az agyamból próbálja kiolvasni a választ. Kellemetlen érzés volt, ezért megszakítottam a szemkontaktust és a szőnyeget bámultam helyette.
- Az erdőben. Sétálni indultam és egyszer csak belebotlottam. Nem tudom, azaz… Életemben egyszer láttam. De találtam valamit a kezében. – mondtam és átnyújtottam Harrynek a papírt. Elvette a kezemből és kihajtogatta.
- De hát… Ez az én címem! – kiáltott fel hangosan. Ijedten összerezzentem az éles hangra. – Ki írhatta ezt?
- Fogalmam sincs, de az a személy ismer téged. Különben nem tudná, hol laksz. – mutattam rá.
- Ugyan, azt ki lehet nyomozni! – vágta rá szinte azonnal Harry.
- És mégis miért nyomozná ki egy ismeretlen a lakcímedet? Miért kéne neki? – érveltem és felálltam, hogy hazainduljak. Túl sok minden történt ma és jelen pillanatban nem vágytam semmi másra csak egy megnyugtató forró fürdőre és az ágyam melegére.
Harry bölcsen hallgatott, mert ő is érezte, hogy igazam van. Mikor látta, hogy felálltam a kanapéról meglepetten nézett rám és gyorsan felpattant.
- Máris mész? Hiszen még csak most jöttél! – mondta szomorúan és csalódottan. Telt, alsó ajkát lebiggyesztette és nagy, zöld szemeivel szinte könyörgött, hogy maradjak.
- Igen. Tudod, nem minden nap talál az ember egy hullát. – szóltam be finoman és közel hajoltam hozzá, hogy egy gyors puszit nyomjak a szájára. Mielőtt elhúzódhattam volna megragadta a tarkómat, hogy meghosszabbítsa a csókot. Mozdulatlanul tűrtem, a kezem az oldalam mellett lógott. Pár másodperc elteltével elengedett és én végre magam mögött hagyhattam a „szerelmemet”.
Hazafelé úgy éreztem muszáj valakivel beszélnem az érzéseimről különben felrobbanok. Erre a legjobb ember természetesen Zayn volt. Óvodás korunk óta a legjobb barátok vagyunk és szinte elválaszthatatlanok. Akkor is mellette álltam, mikor felvállalta a másságát és minden barátja hátat fordított neki. Nehéz volt elfogadnia, hogy nem tud változtatni azon, hogy minek született, de a segítségemmel egy idő után sikerült megbékélnie a helyezettel és újra az az életvidám Zayn lett, akit ismerek és szeretek.
- Zayn, muszáj beszélnünk! Mondd, hogy ráérsz most, kérlek! – idegesen harapdáltam az alsó ajkamat, amíg a válaszára vártam.
- Már tudhatnád, hogy hozzám bármikor jöhetsz, Ni! – mondta tettetett felháborodással, de hallottam, hogy közben mosolyog.
- Köszönöm! Pár perc és ott vagyok! – mondtam és megszaporáztam a lépteimet, hogy hamarabb odaérjek.
- Jól van, várlak! – mondta és bontotta a vonalat.
Nemsokára az ajtaja előtt álltam és türelmetlenül kopogtattam. Kinyílt az ajtó és egy hihetetlenül dögös Zayn állt előttem. Fekete szaggatott nadrágot viselt bő nyakú fehér pólóval, a haja elegánsan kócos volt. Nagyot nyeltem, mikor szorosan magához ölelt, a szívverésem felgyorsult, a fejemet a nyakhajlatába fúrtam és a dereka köré fontam a karjaimat. Imádtam az öleléseit, mindig megnyugtat, nem számít, mennyire vagyok ideges vagy zaklatott. Lágyan simogatta a hátamat és a csípőmet, amitől rögtön megnyugodtam.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. – suttogtam olyan halkan, hogy valószínűleg nem hallotta meg, de muszáj volt kimondanom. A mai nap először éreztem úgy, hogy valaki igazán szeret és törődik velem.
- Ugyan, szöszi, ezt én is mondhatnám. – mosolygott, és ha lehetséges még szorosabban öleltek a karjai. – De most menjünk beljebb és meséld el mi történt. – mondta és biztonságot nyújtó karjai elengedtek, hogy az ajtóhoz lépjen és bezárja, majd a kanapéhoz tessékeljen és leültessen maga mellé.
- Egy teát vagy forró kakaót nem kérsz? Az mindig megnyugtat. – mosolygott melegen és a térdemre rakta a kezét.
- Már megnyugodtam, de azért köszi. – feleltem és a kezemet lágyan a térdemen fekvő kezére helyeztem.
A kezünkre nézett és nagyot nyelt. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért inkább belekezdtem a mondandómba.
- Találtam ma egy halott fiút az erdőben.
Zayn hirtelen felkapta a fejét. Nagy barna szemei döbbenten néztek az én kék íriszeimbe.
- Ismerős volt az arca? – kérdezte, mire én csak bólintottam egyet. – Honnan?
- Egyszer vele vacsoráztam. De ennyi. Utána soha többet nem láttam. Zayn miért ölték meg? – kérdeztem kétségbeesetten. – Nem csinált semmit, amivel rászolgált volna.
- Azt soha sem tudhatod. – rázta a fejét. – Harrynek is kedves arca van, mégis erőszakoskodott veled. – mutatott rá. – Amiért jogosan vertem be a képét.
- Tudom. – mondtam és szégyenkezve lesütöttem a szememet.
- Hé! – mondta lágyan, egyik kezével az állam alá nyúlt és felemelte, hogy a szemembe tudjon nézni. – Semmi okod nincs szégyenkezni az ő viselkedése miatt, oké? – ujjaival az arcomat simogatta és egyik szememből a másikba nézett.
- Oké. – suttogtam.
- Hívtad a rendőrséget?
- Nem. É-én annyira megijedtem, hogy nem tudtam megtenni. Rögtön Harryhez rohantam. – vallottam be félve.
- Harryhez?! Miért nem hozzám? – a szemeiben izzott a harag és még valami más érzelem. Féltékenység? Azt hiszem az volt, de miért lenne Zayn féltékeny Harryre?
- Cs-Csak azért, mert ez volt a fiú kezében. – nyújtottam át a papírt, amin Harry címe volt.
Zayn még most sem vette el a kezét, így egy kézzel hajtogatta ki a papírt és figyelmesen tanulmányozta.
- Nem ismerős neked a kézírás? – kérdeztem, hogy végre megtörjem az idegölő csendet. Lassan megrázta a fejét és újra rám emelte a tekintetét. A tekintete kiolvashatatlan volt. – Mire gondolsz?
- Arra, hogy szerintem Harry tette.
Ijedten elkaptam a kezemet a kezéről, mintha parázshoz nyúltam volna.
- Ezt honnan veszed? – kiabáltam rá.
- Úgy gondolom, hogy Harry tett valamit azzal a fiúval, és utána megölte, mert attól félt, hogy a gyerek kitálal valakinek. A fiú viszont okosan leírta egy papírra Harry lakcímét - itt az említett tárgyra bökött -, hogy rávezesse azt, aki megtalálja.
Döbbenten néztem Zaynt, aki úgy mondta el mindezt, mint aki teljesen biztos a dolgában. Honnan tudhatná? Nem volt ott a kérdéses időpontban!
- Én-Én ezt egyszerűen nem vagyok képes elhinni! Nem! Nem! Nem, Zayn, Harry nem rossz ember! Attól, hogy egyszer erőszakoskodott velem, még nem azt jelenti, hogy egy romlott ember, vagy, hogy egy gyilkos! Kérlek szépen, ne felételezz róla ilyeneket. – minden mondat után egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, miközben a szememet marták a könnyek.
Zayn gyorsan magához ölelt és megnyugtató szavakat duruzsolt a fülembe.
- Shhh, kicsim, nincs semmi baj. Nincs semmi baj. Minden rendben lesz. Itt vagyok és megvédelek mindentől.
Csendesen sírdogáltam és úgy szorítottam a pólóját, mintha attól függne az életem. Valószínűleg most így is volt. Egy kis idő után elhúzódtam és a kezemmel letöröltem a könnycseppeket az arcomról. A másik kezemet a kezébe fogta és lágyan összekulcsolta az ujjainkat, míg a ballal megcirógatta nedves arcomat és szomorkásan mosolygott.
- Jobban vagy? – kérdezte halkan.
- Azt hiszem. – motyogtam és összekulcsolt kezünkre néztem. Követte a pillantásomat és a hüvelykujjával simogatni kezdte az ujjpercemet.
- Ugye tudod, hogy velem mindig biztonságban vagy? – kérdezte, a hangjából sütött az aggodalom.
- Ühüm. – bólintottam.
- Akkor jó. Sose lennék képes bántani téged. – suttogta. Barna – szinte aranyszínű – szemei az enyémbe mélyedtek és hirtelen úgy éreztem, mintha eltűnt volna az összes levegő a szobából. Nem kaptam levegőt. A szívem úgy dobogott, hogy már attól féltem, hogy meghallja. A tenyerem nyirkos lett a kezében. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy tökéletesen láttam a szempilláit és a lámpa világítása miatti pöttyöket az íriszében.
Mintha megrázott volna az áram, úgy húzódtam el és kaptam ki a kezemet az övéből. A szemében csalódottságot, megbántottságot és szomorúságot láttam.
- Jobb lesz, ha én most megyek. – hadartam és már pattantam is fel a helyemről.
- Ne! – kiáltott fel rémülten.  – Kérlek, maradj! Aludj itt, mint régen kiskorunkban. Emlékszel? Mindig megnyugtattuk egymást és kibeszéltük magunkból azt, ami a szívünket nyomta. Maradj, Ni! Kérlek.
Lassan visszaültem és bólintottam.
- Köszönöm! – mondta boldogan, az arca szinte ragyogott. – Engedek neked forró vizet a kádba és készítek vacsorát, oké? – kérdezte izgatottan és már rohant is volna fel, de elkaptam a karját és megállítottam.
- Nem akarok beülni a kádba. Fáradt vagyok. Csak gyorsan lezuhanyozok és ágyba bújok. A vacsorával se bajlódj, nem vagyok éhes.
- Biztos? Ettél ma már valamit egyáltalán?
- Igen. – mondtam arrogánsan. Reggelit, tettem hozzá gondolatban.
- Oké! – tette fel védekezően a kezét. – Akkor menjünk fel és adok neked ruhát, amiben tudsz aludni. – mondta egy halvány mosollyal az arcán és a tenyerébe csúsztatta a kezemet. Felmentünk a szobájába, ahol a kezembe nyomott egy fehér alsónadrágot, szürke melegítőt és egy fehér pólót.
- Köszi. – mosolyodtam el. – Biztos, hogy nem baj, ha lezuhanyozok? - kérdeztem és zavaromban a zoknimat bámultam.
- Ne viccelj, Ni! Miért ne zuhanyozhatnál? A legjobb barátom vagy. Ami az enyém, az a tiéd is.
- Köszönöm. – mondtam halkan és egy bizonytalan puszit nyomtam az arcára. Beléptem a fürdőszobába, így már pont nem láttam, hogy az arca paradicsom piros lesz. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd levetkőztem és beléptem a zuhanyfülkébe. Mialatt folyattam magamra a forró vizet – ami segített kicsit eltompulni – megpróbáltam végiggondolni ezt az egész ügyet, de nem jutottam semmire. Csak emlékképek váltogatták egymást a szemem előtt és kezdtem rosszul lenni. A halott fiú teste, Harry amint erőszakosan tépi le a ruháimat, miközben a könnyek csorognak le az arcomon, a mély sebek, ahogy ellepik a bogarak. Fulladozni kezdtem és gyorsan elzártam a vizet, hogy a vécéhez rohanjak és kiürítsem a gyomrom tartalmát. Most már tényleg nincs bennem semmi. Hangosan lihegtem és próbáltam nem elájulni.
- Niall! – kiabált Zayn aggodalmasan, hangosan kopogtatva az ajtón. – Minden rendben? Hánytál?
- Igen, azt hiszem. – feleltem rekedtes hangon. Nagy nehezen feltápászkodtam és megtörölköztem a puha fehér anyaggal. Furcsa volt alváshoz felvenni melegítőt és pólót. Otthon csak egy alsónadrágban szoktam aludni, de kényelmesek voltak a ruhák és most kifejezetten jól esett, hogy ilyen puhák és melegek, mert a rosszullétem miatt még mindig rázott a hideg és kivert a víz. A zoknimat is visszavettem, majd kikulcsoltam az ajtót. Azt hittem Zayn is elmegy zuhanyozni, de ő már az ágy szélén ült, szintén hasonló ruhában, mint én és a kezében egy pohár vizet tartott.
- Hát te hogy hogy már pizsamában vagy? Nem akartál elmenni, letusolni? – kérdeztem, miközben közelebb léptem hozzá, így pont előtte álltam.
- Nem, fáradt vagyok én. – mondta vigyorogva. – És egyébként is, mielőtt hívtál, hogy átjössz pont lezuhanyoztam, mert futni voltam. – mondta és az ujjaimért nyúlt, hogy a végigsimítson rajtuk. Sosem volt szokás a mi kapcsolatunkban a folyamatos érintkezés a másikkal. Biztos csak azért csinálja, mert szomorú vagyok és tudtatni akarja, hogy itt van velem, gondoltam.
- Jössz aludni? – kérdezte aztán átfogta az ujjaimat és behúzott az ágyba maga mellé.
- Ha már nem adtál más lehetőséget. – nevettem el magam, majd kiittam a vizet a pohárból és letettem az éjjeli szekrényre. Lekapcsoltam a kislámpát és betakartam magunkat a takaróval és közel húzódtam hozzá, hogy érezzem a teste melegét. A barna szemeket csodáltam, és próbáltam nem elfelejteni, hogyan kell lélegezni. Gyakran elfelejtem, mikor túl sokáig nézek a szemébe. Úgy érzem, van köztünk egy különleges kötelék, amit csak mi érthetünk. És ami örökké tart. Felemelte a kezét és lassan, óvatosan - mintha csak törékeny lennék – megsimogatta az arcomat, de a kezét utána sem vette el a bőrömről.
- Nem kavarog a gyomrod? – kérdezte. Az ujjaival már a szám sarkánál járt a bőröm pedig kellemesen felforrósodott az érintése nyomán.
Megráztam a fejemet, aminek következtében az ujjai a szám kötöttek ki.
- Szereted Harryt? – kérdezte hirtelen, mire magamhoz tértem a kábulatból.
- Azt… Azt hiszem. – suttogtam bizonytalanul lesütve a szememet.
- Csak azt hiszed? – suttogta halkan és elvette az ujjait a számról, hogy lassan a tincseim közé simítsa. Jólesően felsóhajtottam és a mellkasába fúrtam a fejemet, közel a nyakához.
- Úgy érzem, más felé húz a szívem. – motyogtam a pólójába. Az ujjai finoman masszírozták a fejbőrömet. Becsuktam a szememet és átadtam magamat az érzésnek.
- Kiről van szó? – hallottam a kérdését, de már félálomban voltam és nem volt erőm válaszolni. Hagytam, hogy az álom magával ragadjon Zayn biztonságot nyújtó karjai között.
- Szép álmokat, kicsim. – nem tudom, hogy képzeltem-e vagy tényleg kimondta ezeket a szavakat, de halványan elmosolyodtam mielőtt álomba merültem.

Reggel arra ébredtem, hogy egy kéz gyengéden simogatja a karomat és a nyakamat. Ha lehetséges még jobban belefúrtam a fejemet a nyakhajlatába és egy csókot leheltem a bőrére. Szórakozottan figyeltem, ahogy libabőr jelenik meg a nyakán és a karján. Felkuncogtam, amivel elárultam magam, hogy fenn vagyok.
- Jó reggelt, kicsi. – mormogta a fülembe, amitől engem rázott ki kellemesen a hideg és kicsit távolabb húzódtam, hogy a szemébe nézhessek.
- Jó reggelt, neked is. – suttogtam és a bal kezét, ami eddig a nyakamon volt elvettem onnan és összefűztem az ujjainkat. Ragyogóan elmosolyodott, amitől a szívem kihagyott egy ütemet és utána kétszer gyorsabban kezdett el verni. Olyan régen aludtunk már együtt – főleg egy ágyban -, hogy el is felejtettem, hogy ő még reggel is gyönyörű. Az ajkai duzzadtak és hihetetlenül rózsaszínek és kedvet kaptam, ahhoz, hogy megcsókoljam. Fáradt, mosolygós barna szemeit hosszú fekete pillák keretezik, a haja pedig kócos a párna miatt. Pontosan az ilyen pillanatok miatt is kérdőjelezem meg, hogy szeretem-e még egyáltalán Harryt. Megbabonázva emeltem fel a bal kezemet és óvatosan végighúztam a hüvelykujjamat az alsó ajkán. Annyira puha volt! Beharaptam az ajkamat, hogy megakadályozzam, hogy olyat tegyek, amit később nem tudok megmagyarázni.
- Beszélnünk kellene valamiről. – mondta az arcán komoly kifejezéssel.
- Miről? – kérdeztem ásítva, de amikor láttam, hogy felsóhajt és mélyen a szemembe néz hirtelen elöntött a félelem.
- Harry hívott nem rég. – mondta halkan és megszorította a kezemet, ami össze volt kulcsolva az övével. – Elmondta, hogy mi történt.
Értetlenül néztem a szemébe és próbáltam összerakni magamban a dolgokat.
- Reggel elment a rendőrségre és vallomást tett. Bevallotta, hogy ő ölte meg azt a fiút.
- Mi? Miért?!
- Azt mondta, hogy megerőszakolta a fiút, ezért meg kellett ölnie. – mondta lassan végig a szemembe nézve.
- Ugye ez csak valami rossz vicc? Ugye? Zayn, mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! – könyörögtem, miközben a könnyeim folytak le az arcomon.
- Bárcsak mondhatnám. – suttogta szomorúan és a kezével az arcomhoz akart nyúlni, hogy letörölje a könnyeket, de ellöktem a kezét.
- Ne! Ne érj hozzám! Hogy találhatsz ki ilyen undorító dolgot Harryről?! Tudom, hogy hazudsz! – kiabáltam rá zokogva. Berohantam a fürdőszobába és bezártam az ajtót nehogy utánam tudjon jönni. Nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam a tövébe. Átöleltem a térdemet és próbáltam egyenletesen venni a levegőt, mert nem akartam elájulni.
- Niall! Nyisd ki az ajtót, kérlek! Beszéljük meg! – kopogtatott az ajtón Zayn.
- Hagyj békén! Nem akarok veled beszélni! – sikítottam zokogva és még jobban szorítottam a térdemet a mellkasomhoz.
- Ne csináld ezt kérlek! Nem kell beszélgetnünk csak had öleljelek át! Kérlek, kicsim! – könyörgött elfúló hangon még mindig dörömbölve az ajtón.
Valószínűleg annyira kimerültem a sírásban, hogy elaludtam a fürdőszoba kövén, mert arra ébredtem, hogy valaki vizet locsol az arcomra. A tekintetem találkozott egy barna szempárral és szinte azonnal beugrottak a dolgok. Úgy éreztem meg kell kapaszkodnom valamiben különben, elájulok.
- Kicsim, kicsim. Hé! Nézz rám. – suttogta a két kezébe véve az arcomat miközben egyik szememből a másikba nézett. – Nincs semmi baj, érted? Te nem tettél semmi rosszat. Harry megfog fizetni a bűneiért. Te biztonságban vagy velem, oké? Vigyázok rád. Többé már nem árthat neked, sem senki másnak. – a tekintetében fájdalom, együttérzés, szerelem, és kín volt.
Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de nem jött ki hang a torkomon. Úgy éreztem, mintha megnémultam volna. Pedig mennyi kérdésem lett volt! Majd beleőrültem. Zayn töltött nekem egy pohár vizet, amit rögtön lehajtottam. Vettem egy pár mély lélegzetet és nyomban jobban éreztem magam.
- Köszönöm. – motyogtam és visszaadtam a poharat.
- Jobb már? – kérdezte az arcomra simítva a kezét.
- Igen. Sokkal. – mondtam és egy halovány mosolyt erőltettem az arcomra. Felállt a földről mellőlem és felsegített engem is. Lementünk a konyhába, ahol készített nekünk pirítóst és kávét. Hálásan megköszöntem neki és nekiláttunk az evésnek.
- Van valami, amit még el kell mondanom neked. – mondta egy nagy sóhaj közepette.
- Igen?
- Harry mondta a telefonban, hogy hagyott neked egy levelet a lakásán.
- Szeretnéd, hogy elmenjek veled? – kérdezte és a combomra rakta.
- Igen. Az jó lenne. – mondtam halkan és lélekben már most próbáltam felkészülni az elkerülhetetlenre.
Fél órával később már Harry lakásában voltunk, a hálószobájában, ami annyi szörnyű élményt idézett elő bennem. Kinyitottam az éjjeli szekrényének a legfelső fiókját, ahol ott lapult a levél nekem címezve. Nagyot nyeltem miközben kihajtogattam és hangosan belekezdtem az olvasásába.




„Kedves Niall!

Nem is tudom, hogyan kezdjek bele ebbe a levélbe. Tudom, hogy nem most kellene ezeket bevallanom, de most már nem maradt több lehetőségem rá. Most, hogy megtaláltad a holttestét. Nem így kellett volna ennek történnie, tudom! Kérlek, ne felejtsd el, hogy nagyon szeretlek. Csak sajnos túlságosan önző vagyok és a saját igényeimet tartom szem előtt mindig. Amikor megláttalak azzal a fiúval vacsorázni úgy gondoltam, hogy megcsalsz, pedig nyilvánvalóan nem történt köztetek semmi. Még egy csók sem, mert te tiszta vagy és ártatlan. És legfőképpen hűséges. Minden, ami én nem vagyok. Olyan haragot és bosszúvágyat még soha életemben nem éreztem senki iránt. Egyszerűen muszáj volt megölnöm. Azt akartam, hogy ő is érezze, azt a kín, amit én éreztem, amikor kettesben láttalak titeket. De most már tudom, hogy semmi értelme nem volt a tetteimnek. Vállalom a felelősséget a tetteimért. De mielőtt még elbúcsúzok, bocsánatot kell kérnem tőled.
Bocsánatot kell kérnem, azért, hogy erőszakoskodtam veled. Azóta a nap óta undorodom magamtól és valószínűleg soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak. Ahogy te sem fogsz tudni megbocsátani nekem, amit teljes mértékben megértek. Bocsánatot kell kérnem tőled, hogy nem lehettem elég jó barátod és nem voltam mindig melletted, mint Zayn. És legfőképpen bocsánatot kell kérnem azért, mert soha nem tudtalak annyira szeretni, mint ahogy Zayn szeret téged.
Ő igazán szeret téged, tudod? Maradj mellette és akkor biztonságban leszel. Egy ideig rá is féltékeny voltam, mert láttam a szemében az irántad égő igaz szerelmet. De most már tudom. Ő az igazi számodra, és őt kell választanod. Én csak egy mellékvágány voltam az életedben, de remélem ezzel most ráébresztettelek arra, hogy mellette a helyed.
Vigyázz magadra és Zaynre is, kicsi Niall.

Harry.”

Az arcomon csorogtak le a könnyek és a levélre potyogtak. Először azt hittem, hogy Harry könnyei piszkították be a papírt, de csak az én könnycseppjeim voltak. Felnéztem Zayre. Az ő arcát is könnyek csíkozták.
- Igaz ez? – kérdeztem elcsukló hangon, mire csak bólintott egyet. – Értem. – mondtam beletörődően és összehajtogattam a papírt és a zsebembe raktam.
- Menjünk. – mondtam miközben letöröltem a kézfejemmel a könnyeket az arcomról. – Itt már nincs semmi dolgunk.
Bólintott egyet és segített lemenni a lépcsőn a bejárathoz. Átkarolta a derekamat és kimondta azt a mondatot, amit szerettem volna hallani.
- Vigyázok rád.

9. fejezet

9. fejezet 

Külső szemszög: 

A new yorki tetőlakás most is makulátlanul tiszta volt. Fertőtlenítő szag. Sokkal jobb, mint az alvadt vér és a húgy szag. Tatjana szemrebbenés nélkül dőlt el a kanapén, szemével a várost kémlelve, ami a kései órák ellenére is úgy festett, mintha nappal lenne. Sose tudott betelni a látvánnyal. A magasan húzódó felhőkarcolókkal és a Central parkra néző kilátással. Többe került ez a lakás és a védelmi rendszere, mint a fél toronyház, de telt rá neki. Hogy ne telt volna, ha valaki az egyik leggazdagabb orosz maffia lányának születik? Aztán egy kis szerencsével kifoszt egy sikeres művészt... Tökéletes életnek indult. Mert Tatjana Romanova még csak harminc éves, de annyi pénzzel rendelkezett, mint a szomszédos bank egy heti forgalma. Ami Amerikában több volt, mint amennyit egy átlagos ember el tudna képzelni. Ő mégis ideges volt. Nagyon ideges. Manikűrözött körmeivel felsértette a fehér bőrt, ahogy belevájta ujjait. 

- Hölgyem?- hallatszott a felénk kérdés. A nő hangosan felhorkant. Gyűlölte amikor a biztonsági őrei, akik háromszor akkorák, mint ő, ilyen nyuszi hangon beszélnek. 

- Wasilij, annyira puha pöcsű vagy, hogy nekem ég az arcom anyád helyett!- csattant fel. Előszeretettel sértegetett mindenkit. Csakhogy a férfi okosabb volt. Jóval okosabb, mint a nő, ezért csöndben bólintott. 

- Mr. Giggs már a liftben van. Az autóját most ellenőrizzük. A testőrjeit bezártuk az alagsori lakásba. 

- Rendben. Szóljon a házvezetőnőnek, hogy terítsen meg két főre. Nagy előrelépés lesz ez.

***

- Ms. Romanova,- biccentett Mr. Giggs. A szokásos öltönye helyett melegítőnadrágot és nagy márkájú sportcipőt viselt. Még így is jól fest,- gondolta a nő, miközben végig gondolta, milyen régen volt már férfivel. Hát még úgy, hogy szerelemből... 

- Milyen jó, újra találkozni magával,- mosolyodott el nyájasan Tatjana és egy csókot nyomott a férfi arcára- remélem éhes, mert ahogy érzem a szakácsom fantasztikus ételt varázsolt mára is. 

A férfit irritálta ez a bájolgás. Nem szerette az erőltetett vacsorákat, se az olyan nőket mint Tatjana. Orosz és pénzéhes. A lehető legrosszabb keverék. Azt még elnézte neki, hogy lehetetlen angol kifejezéseket használt, sőt azt is, hogy olyan lekezeléssel beszélt a Scotland Yard-ról, de azt nem, hogy fenyegette. Mégis jó képet kellett hozzá vágnia. Byron Giggs. Jómódú családban nőtt fel, ahol a gyerek és a tanulás volt az első. Aztán könnyedén végzett az egyetemen és óriási szerencsével gyorsan főnök lett belőle. A gyerekei imádták, a beosztottjai fel néztek rá. Neki mégis egy orosz maffiózó lányával kell most itt ülnie, mert megfenyegették. Ha nem tesz eleget, a húsz éves lányát hipp-hopp kirúgják a Harvadról, a fiát pedig, aki katonaként szolgált Irakban, kivégzik. Világosan és érhetően vázoltak mindent az oroszok neki abban az emailben, amit a privát fiókjára kapott. Rögtön tudta, hogy nem heccből küldték neki. Akkor, pontosan fél évvel ezelőtt, utálta meg a munkáját. 

- Sajnos a feleségemmel asztalt foglaltunk mára, mert a házassági évfordulónkat ünnepeljük, de máskor nagyon szívesen,- közölte a férfi, közben a legnagyobb megbánást csempézte az arcára. Színésznek még mindig elmehet- gondolta savanyúan. Hacsak nem a börtönben végzi. 

- Sajnálatos,- fintorodott el a nő. - Nos, akkor térjünk a lényegre. Elhozta amit kértem? 

- Igen. A címeket és a telefonszámokat. A búvóhelyeket viszont nem tudtam kideríteni. 

- Nem baj, ez is elég lesz. Köszönöm. Ezzel a mi üzletünk véget is ért. 

***

Niall szemszöge:

Mégis mi a francot csinálok?

Ezt a mondatot ismételgetem mióta hazaértem.
Elhatároztam, hogy megmondom neki: nem lehet köztünk több barátságnál.
Erre pont az ellenkezőjét teszem! Úgy viselkedem, mint egy ostoba tini lány! Csókolózunk, nevetgélünk, viccelődünk egymással, és teljesen hülyét csinálok magamból! Nem volt bennem annyi, hogy megmondjam neki az igazat. Vagyis a hazugságot, amihez tartanom kell magam. De a tettei és a szavai olyan hatással vannak rám, hogy beleőrülök! Nem tudok tisztán gondolkodni mellette.
A park felé sétálva még tiszták voltak a gondolataim. Azt a pár sort mondogattam neki, amiket mondanom kellett volna neki, és amik oly' kegyetlenek lettek volna. Tudtam, hogy hazudnom kell neki, annak ellenére, hogy mindennél jobban vele akarok lenni. A kettőnk érdekében kell hazudnom neki! - emlékeztettem magamat percenként. De amint megpillantottam az ezernyi érzést a szemében és a gyönyörű mosolyát azonnal egy csapásra kitörlődtek a józan gondolatok a fejemből.

A laptopomat az ölembe rakva leültem az ágyamra, hogy megnézhessem mi újság Zaynékkel. Hátamat az ágykeretnek támasztottam, és vártam, hogy betöltsön a kép.

Zayn éppen a fürdőszobából lépett ki egy szál alsónadrágban. Már a látványra összegyűlt a nyál a számban és erősen be kellett harapnom a számat, nehogy hangosan felnyögjek. Hosszú bronz barna combján minden lépésnél kidomborodtak  az izmok, a mellkasán apró víz cseppek csillantak meg.

A haja most nem volt tökéletesen beállítva, hanem a homlokára tapadt a víztől, de még így is rohadt dögös volt. hálás voltam magamnak azért, mert jó minőségű kamerákat szereltem fel.

Minden egyes izmot tökéletesen láthattam

Éreztem, hogy a testemben lévő vér teljesen máshová költözött... Pontosa. Az agyam alig működött, lent pedig háborút is nyertem volna. Lassan beletúrt a hajába. Még ez az egyszerű mozdulat is olyan hatással volt rám, hogy muszáj volt megmarkolnom a lepedőt. Egy pillanatig tanácstalanul állt a szobában, az ajtóhoz lépett és kulcsra zárta. Akkorát nyeltem, mint még soha. egy részt megmarkoltam a telefonomat, hogy ha valami furcsa dologra készül riaszthassam a kollégákat. Más részt izgatott voltam. Nagyon is.

Kiguvadt szemekkel néztem ahogy szétterül a sötétlila ágyneműn. Istenem, ez a nap már most jobb, mint az összes többi! A hátán feküdt, az ujjait beleakasztotta a fekete anyag gumi részébe és lassan lecsúsztatta a combjain. Sosem láttam még ruha nélkül, de milliószor játszottam el a gondolattal, hogy vajon az a "része" is ugyanolyan tökéletes-e, mint a többi. És most már biztosan kijelenthetem, hogy sokkal, de sokkal tökéletesebb. Újra egy tizenéves fiúnak éreztem magam, akiben túltengnek a hormonok . Eldobta a szoba egyik részébe a fekete anyagot és utána olyat tett, amitől hangosan felhördült és majdnem leejtettem a kezemből a laptopot.

A jobb kezével rámarkolt a merevedésére és köré fonta az ujjait. Szinte éreztem a megkönnyebbülését. A farkán kidudorodtak az erek és szinte lüktetett. Hüvelyk ujjával a makkját dörzsölte, a mellkasa  már most hullámzott, és hangosan lihegett. Az agyamnak a része, amelyik még nem vesztette el teljesen a csatát, azon gondolkozott, hogy kire gondolhat a szex isten, miközben kielégíti magát. Végül, mikor egy öblös nyögést hallatott, akkor minden hasonló féltékeny gondolat semmivé foszlott. Azon kaptam magamat, hogy ujjaim maguktól indulnak kalandra a saját testemen. Nem tudtam kordában tartani magamat. A fekete hajú a szabad kezével mélyen beletúrt a hajába, a háta ívbe hajlott, amint az élvezet végigsöpört a testén. Elengedte a péniszét így tökéletes rálátást nyújtva nekem. Lejjebb nyúlt az érzékeny golyóira. szinte egyszerre nyögtünk fel.

Izmos karjain megfeszültek az izmok, a combjai is megremegtek egy pár másodpercig. Letettem a laptopot magam elé, oldalra fordultam az ágyon, hogy gyorsan lehúzhassam az altájékon zavaró ruhákat. Kis Niall szinte helyettem is felsóhajtott, hogy végre szabadon lehet ő is. Így még sosem csináltam, hogy közben mást néztem maszturbálni, viszont Zaynre gondolva már sokszor csináltam. Oh, hogy mennyire szerettem volna most ott lenni vele és átvenni a keze helyét a számmal és a nyelvemmel! Zayn a vágytól ködöd tekintettel bámulta a plafont, miközben a keze hol őrült tempóban, hol pedig lusta mozdulatokkal csúszkált a kőkemény farkán, néha végigsimítva az ereken.

Még hozzá sem értem a farkamhoz, de már ettől a kis műsortól  kibuggyant az elő nedvem.

Hevesen kapkodtam a levegőt, ahogy Zayn megállt és egy izzadság cseppet letörölt, a mellkasán végigsimított, mellbimbóját megdörzsölte, amitől az izmos hasán pihenő pénisze megrándult és egy kicsit megemelkedett.

Hangosan nyöszörögtem, miközben a makkomat dörzsöltem és a képernyőt bámultam, mintha azon múlna az életem, És valahogy így is volt. Ha ott lettem volna, és én kényeztetem, akkor az egyik kezemmel összekulcsoltam volna az ujjainkat, míg  a másikkal gyengéden megcsipkedtem volna a mellbimbóit és mielőtt végigcsókoltam volna a felsőteste minden egyes négyzet centiméterét, a körmömmel végigszántottam volna a mellkasán és a hasán, hogy kéjes fájdalmat okozzak neki.

Mintha tudta volna, hogy mire gondolok hangosan és kétségbeesetten felnyögött és a nevemet ismételgette. Hatalmasat dobbant a szívem és úgy éreztem meghalok ha most azonnal nem csókolhatom meg. Égetőbb volt, mint a  fájdalom az alhasamban. Pedig az is mart, mintha égető tűt szúrtam volna bele. Egyre gyorsabb tempóban mozgattam a kezemet a hosszomon, a hátam ívbe feszült, a lábaim remegtek és levegő után kapkodtam. Zayn a nevemet kiáltva érte el a csúcsot és perceken keresztül rángatózva élvezett. Nekem sem kellett több; a szenvedély és az élvezet az arcán őrjítően dögössé és gyönyörűvé tette. A hasamat és a mellkasomat sűrűn beborította a ragacsos, meleg fehér folyadék.

Tompán érzékeltem, hogy ráz a hideg. Kirángattam magam alól a takarót és betakartam vele a meztelen testemet, de közben a szememet egy pillanatra sem  vettem le a képernyőről. Zayn is betakarózott; fejét belefúrta a párnába, fekete haja kócosan terült szét a fehér anyagon. Most még gyönyörűbbnek látszott, mint máskor.

- Jó éjszakát, Zayn. - suttogtam és kikapcsoltam a laptopot.

Az utolsó gondolat az volt, hogy szeretem.

Reggel egy órával korábban keltem, mint ahogy szoktam. Mégis annyira kipihent voltam, nem beszélve arról, hogy még mosolyogtam is. Fütyörészve készítettem reggelit, a két kutyának egy-egy kekszet is adtam jutalmul, amiért nem rágtak össze semmit. Bekapcsoltam a laptopot, és amíg arra vártam, hogy betöltsön gyorsan fogat is mostam. Pizsiben, a nevetséges szőrmés papucsomban az étkezőasztalhoz a dolgozatok mellé, hogy minél előbb betudjam fejezni, hogy a délutánomat edzéssel és erősítéssel tudjam tölteni. Lassan most már fodrászhoz is el kéne mennem, mert nagyon hosszú a hajam és a lenövés sem néz ki jól.
Obama befejezte az evést és látványosan unatkozni kezdett. Egy ideig még elvolt a labdájával, de utána odajött hozzám és a combomra hajtott a fejét és nagy barna szemeivel szomorúan nézett fel rám.
- Most nem tudok játszani veled, mert dolgom van. – mondtam és megsimogattam a puha bundáját a nyakán. – Menj és játssza az új barátoddal, oké? – mosolyogtam rá és visszatértem a munkámhoz. 

                                                                  **********

Olaszországról gyűjtöttem anyagot -, mert azt fogjuk venni a következő órán – amikor elakadtam, ugyanis nem vagyok jártas ebben a témában, de azt is szeretném nekik megtanítani, mert szinte minden országnak és városnak más a művészete. Egyetlen segítségem maradt: Zayn.

Azonnal tárcsáztam a számát, ő pedig pár csengés után fel is vette.
- Szia Zayn, nem zavarlak most? – kérdeztem az ajkamba harapva.
- Niall! – hangjából sütött a jókedv. – Dehogy zavarsz! Hogy vagy?
- Oh, az jó. Jól, köszi, csak elakadtam valamiben és egyedül te segíthetnél.
- Mesélj, miről van szó? Jól vagy, ugye?
- Igen, igen. Minden rendben azon kívül, hogy nem tudok semmit Olaszország művészetéről és kultúrájáról és azt vesszük most... – húztam el a számat, bár ezt ő nem láthatta.
- Biztos vagyok benne, hogy sokat tudsz, róla csak nem tudod, mi lenne a megfelelő az órára. Nagy anyag az biztos… - pár másodpercig hallgatott aztán megszólalt. – Szerintem pár nagyobb várost tegyél bele. A Vatikánra szerintem szánj egy órát külön. Milánó, Róma, Firenze, Nápoly és Velence lenne a legérdekesebb véleményem szerint. Pont a gép előtt vagyok, küldök át pár saját készítésű képet pár mondattal, jó?
- Huh rendben. Köszönöm a tippeket, és amiket átküldesz. – a szívem úgy dobogott, mint egy tizenéves kislánynak, akit most hívott randira a srác, akibe bele van zúgva. Buta Niall! Ez nem jelent semmit!
- Ugyan, szeretek ezzel foglalkozni. Mesélj, milyen napod van eddig? – a háttérben a billentyűzet pötyögését lehetett hallani.
- Nem olyan rossz, főleg most, hogy beszélgetünk. Hiányzott a hangod. – mondtam egy halvány mosollyal. – És neked?
Kis csönd állt be én pedig már aggódni kezdtem, hogy esetleg túl érzelmesre sikerült a napom jellemzése… Jaj Horan!
- Te is hiányzol!
Hiányzom neki! Hiányzom neki! Csak ez villogott az agyamban. Mint valami tinédzser…
- Landon Louis-val vásárolgat… Louis kicsit elkényezteti. Na, jó, nagyon. Két hét múlva lesz a szülinapja és már szülinap hónapot tartanak… - hallatszott a hangján, hogy igazából nem haragszik a barátjára, inkább jót mulat rajta.
- Komolyan december 23.-án született? Mellesleg, ez a keresztapák dolga, nem?
- Igen, egy kis ajándék… De, Louis ezt bőven túlteljesíti. Na, közben elküldtem az emailt, remélem, hogy hasznodra válik. Sajnos, most mennem kell dolgozni, mert van egy kis lemaradásom, de este hívlak!
- Köszönöm még egyszer! Hálás vagyok érte! Oh, értem, rendben. Jó munkát! Szia! – mondtam kicsit csalódottan.
- Szia, Niall! – semmi mást nem mondott csak letette a telefont. Remek, köszi. Édes vagy Zayn.
Fél órán keresztül rendezgettem azokat, amiket átküldött, közben megcsodáltam a képeket is. A két kutya már nagyon nehezen bírt magával, így úgy gondoltam, ideje kimenni velük az udvarra.
Átöltöztem melegítő ruhába, de amint kiléptem a teraszra, vissza is rohantam egy téli kabátért ugyanis nagyon hideg volt kint. A két kutya azonnal eltűnt a bokrok és fák között, én pedig arrébb toltam a kültéri asztalt és székeket, hogy elférjek.
Miután belemelegítettem lefutottam egy pár kört a ház körül és nekiálltam a gyakorlatoknak. A kisebbik kutya játéknak fogta fel az egészet, ezért előszeretettel ugatott rám játékosan és fúrta a fejét az enyém ellen. Obama békésen ücsörgött pár méterre a fűben valamit kapargatva a földön. Fájt, hogy Zayn ilyen gyorsan lerázott. Nem tudtam miért tette és felhívni is hülyeség lenne, mikor ős kijelentette, hogy sok a munkája. Persze, megértem, hogy sok a munkája, de ha neki mindig fontosabb lesz az, mint én akkor… Nem Horan! Ne csináld ezt! Gondolj szépen a tegnapi napra és mosolyogjál. Ja, és persze ne beszélj magadban, mint valami diliházból szabadult. Más fél óra múlva éreztem, hogy az izmaim már kétségbeesetten kiáltanak, hogy fejezzem be, így engedve nekik leültem a földre, hogy nyújtással segítsek rajtuk. A kiképzésen hasonló edzéseket végeztünk, sőt tanultunk pont azért, hogy a későbbiekben is edzhessünk.
Mikor már éreztem, hogy a testem kezd kihűlni és a télnek köszönhetően már a napot is csak félig láttam, úgy döntöttem, ideje bemenni. A két kutya első szóra hozzám rohantak és nyugodtan tűrték, hogy megtöröljem őket, elkerülve azt, hogy össze sározzák a házat. A meleg levegő kellemesen cirógatta a bőrömet, ahogy bezártam magam után a terasz ajtót és megszabadultam a hideg, izzadt ruháimtól. Egy szál alsónadrágban sétáltam a konyhába, hogy igyak, amikor csöngettek. A két kutya már az ajtó előtt csaholt, így arra következtettem, hogy csak ismerős lehet. Egyik kezemmel kinyitottam az ajtót a másikkal pedig a vizes palackot szorongattam.
- Zayn?
- Szia, Niall!
És így álltunk bő egy percig. Ő bámulta a libabőrös félmeztelen testemet én meg az ajkait, ahogy a fogaival beleharap. Pislogni se tudtam, olyan vágyat ébresztett bennem. Barna szemei most feketében pompáztak, a vágy legédesebb jele volt ez.
- Bemehetek? – kérdezte végül és nehezen a szemembe nézett. Nyeltem egyet, hogy megtudjak szólalni és próbáltam lenyugtatni a testemet, hogy ne kerüljek kínos helyzetbe.
- Persze, gyere csak. – mosolyodtam el, és ahogy beengedtem figyeltem, hogy lerúgja a cipőjét, a melegítőjét pedig felakasztja, kibontottam a vizet és nagy kortyokkal az egészet megittam.
- Sziasztok! – mosolygott Zayn, ahogy a kutyák egyenesen letámadták.
Amíg nem figyelt, lepillantottam alsó testemre és magamban örültem, amiért vágyam bizonyítéka alig látszódott, hála a hosszított és bő fazonú alsónak.
- Edzettél? – pillantott újra rám és guggoló helyzetből újra végig nézett rajtam. Ha így folytatja, anorákot kell húznom, hogy eltakarjam magamat.
- Igen, bocsi elrohanok zuhanyozni, addig nyugodtan egyél a sütiből, a konyhában van. – mosolyogtam rá és letöröltem a homlokomról egy izzadságcseppet. Utáltam, amikor izzadtan és büdösen mutatkoztam. Bár én magamon csak a parfümömet éreztem, lehet Zayn mást érzett.
- De előtte ugye azért üdvözölsz? – mosolyodott el féloldalasan.
- Persze. Üdv! – vágtam rá azonnal és a kezemmel is intettem egyet.
Felnevetett aztán felállt és pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. Rendesen kitépte a kezemből az üveget és a mellettünk lévő asztalra vágta, aztán a derekamba markolt és erősen a falnak nyomott. Nem a fájdalomtól, sokkal inkább a vágytól felnyögtem és most én voltam az, aki nem bírt magával. Körbe öleltem nyakát és magamhoz húztam a fejét, hogy megcsókolhassam.
- Zayn… - nyögtem a szájába és az ágyékomat keményen az övéhez nyomtam.
- Hmmm mi lenne, ha ezt a zuhanyt közösen ejtenénk meg? – morogta az alsó ajkamba harapva.
- Nem lenne az még korai? – sóhajtottam fel, mert úgy döntött, hogy a nyakamat árasztja el forró csókjaival és pontosan az állkapcsom alatt megszívta a bőrömet.
- Szerinted érdekel ez most? – vigyorodott el féloldalasan és a nyelve hegyével újra bejárta az előző útját a nyakamon.
- Engem se… - suttogtam magam elé, bár csak homályosan láttam bármit is, annyira megbabonázott, ahogy a nyakamat kényeztette. Tudtam, hogy nem fog rajta nyomokat hagyni, mert most tényleg nem a durvaságról szól ez.
- Kibaszottul dögös vagy. – sóhajtotta a fülembe. Ujjaival hasam felé kalandozott, amitől gyorsabban kapkodtam a levegőt. Biztos voltam benne, hogy nem létezik más a földön, aki ennyire transzba tud ejteni. Meguntam tétlenségemet, belemarkoltam a hajába, gyengéden elhúztam magamtól és lecsaptam ajkaira. Ahogy felnyögött, úgy lettem én is egyre bátrabb és tarkójától egészen a derekáig végigcirógattam a hátát. Mind a két kezével végigsimított a derekamon, majd onnan a fenekemre csúsztatta és erősen belemarkolt. Akkorát nyögtem, hogy a két kutya ijedten felkapta a fejét a szunyókálásból. Zayn belekuncogott a fülembe és a tenyerével gyengéden masszírozni kezdte a fenekemet a fehér anyagon keresztül. Jóleső sóhajok hagyták el a számat és egyre többször húztam meg a haját erősen.
A fejemet belefúrtam a nyakhajlatába és igyekeztem egyenletesen venni a levegőt. Zayn kibaszott fantasztikusan csinált mindent. Ehhez képest én amatőr vagyok. És még nem is történt közöttünk semmi komolyan dolog. Édes Istenem!
- Szóval, meggyőztelek a zuhannyal kapcsolatban? Nem mintha nem lenne így is fantasztikus illatod, de félek, hogy megfázol. – suttogta a fülembe, de közben nem hagyta abba a gömbök tapizását és az ágyékát se húzta vissza így nehezen tudtam felfogni a kérdését.
- De csak akkor…
- Ha? – kérdezte türelmetlenül, és elhajolt, hogy egy kicsit a szemembe tudjon nézni.
- Ha nem szólod le a… - istenem Niall! Mekkora barom vagy! Bele se kellett volna kezdeni a dologba.
- Kicsi, most is majdnem félmeztelen vagy. Mi újat tudsz még mutatni? – kérdezte és lágy puszit lehelt a számra. Lehajtottam a fejemet és jelentőségteljesen a farkamra néztem. Követte a pillantásomat és hangosan felnevetett.
- Nem hittem volna, hogy ilyen szégyenlős vagy. Elég szemérmetlenül tudsz nyögni, amit imádok. És ne izgulj, biztos vagyok benne, hogy ez is – mondta, és itt gyengéden rámarkolt a farkamra – gyönyörű, mint te.
Halkan felnyögtem, a hátam ívben hátrahajlott és kapkodtam a levegőt.
- Szóval, ne légy szégyenlős. Előttem ne. – mondta édesen és egy puszit lehelt a nyakamra.
- De most már tényleg menjünk, mert éhes vagyok. – kacsintott rám egy huncut vigyor kíséretében, amitől félrevert a szívem. Hagytam, hogy összekulcsolva a kezünket és felvezessen a fürdőszobába. Pár pillanat alatt ledobálta magáról a pólót és a nadrágot és egy szál alsónadrágban állt előttem. Ha most nem visz el a szívinfarktus, akkor soha, gondoltam magamban cinikusan.
- Ha már a jó testeknél tartunk… A tiéd se rossz, Malik.
- Kösz Horan. Remélem elfogadható.
- Elviselem magam alatt.
Na, Niall! Megtaláltuk a tökeidet!
- Akarod mondani feletted? – lépett közelebb hozzám.
- Abban is kiegyezek.
- Akkor most vetkőzz! – parancsolt rám. Nagyot nyeltem. Igazából óriásit. Lassan akasztottam az anyag oldalába az ujjaimat aztán nem tököltem. Egy gyors mozdulattal lerántottam magamról. Zayn éhes tekintete egyből a merevedésemre siklott és hihetetlenül dögösen beharapta az ajkát. Oké, talán mégsem olyan rossz, gondoltam. Közelebb léptem hozzá és a két mutatóujjamat beleakasztva az alsónadrágjának a gumi részébe húztam magamhoz közelebb.
- Igazam volt, mint mindig. – nézett a szemembe és óvatosan beharapta az alsó ajkamat és meghúzta. – Tökéletes. Ezért izgultál, kicsi?
Lehunytam a szememet és átdugtam a nyelvemet a szájába, hogy táncba hívjam az övét. Lágyan masszírozta a nyelvemet, miközben a kezeit ismét a fenekemre csúsztatta és erőteljesen belemarkolt. Felsikoltottam, mikor megéreztem, hogy a körmeit is belemélyesztette a bőrömbe.
- Imádom a fenekedet. – lehelte. – De így, alsó nélkül sokkal jobb.
Éreztem, hogy kezd vörösödni az arcom, ezért gyorsan lehajtottam a fejemet és mivel amúgy is kezdett idegesíteni, hogy van köztünk egy ruhanemű lassan lehúztam róla az utolsó zavaró tényezőt is. Lerúgta a bokájáról és elhajítottam valahová. Nem nagyon figyeltem, ugyanis másra koncentráltam. Annyira természetesen kulcsolta az ujjait a férfiassága köré, hogy az szinte fájdalmas volt. Lágyan kezdte fel és le mozgatni a kezét, amire morgásszerű hang tört fel a torkomból és ellöktem a kezét, hogy én foghassam.
- Jól van szöszi! Reménykedtem… - szólt hozzám kissé akadozó hanggal. Elmosolyodtam és amilyen szenvedélyesen csak tudtam, megcsókoltam. Puha ajkai veszélyes ellentétet alkottak az izmos, szálkás testével. Pillanatok alatt letudott venni a lábamról. Nem figyeltem, hogy a fenekemen vannak-e még a kezei, de amikor megéreztem, hogy a hüvelykujjával a makkomon köröz elveszítettem a kontrollt. Berángattam a zuhanyfülkébe, megnyitottam a hideg vizet és hagytam, hogy felülről a felhevült testünkre folyjék. Szinkronban nyögtük egymás szájába, miközben Zayn a makkomat dörzsölte és az ujjaival a hosszomon dolgozott. Az én kezem hol gyorsan, hol lassan dolgozott a farkán, kéjes sóhajokat kiváltva a szex istenből. El sem hittem, hogy én váltom ki belőle ezeket a hangokat. Eszméletlen érzés volt. A hideg víz ellenére olyan meleg volt a kis fürdőszobában, mintha egy szaunában lettünk volna. A szívem eszeveszett ütemben dobogott, már szinte fájt, de semmi pénzért nem hagytam volna abba.
- N-Niall… Szöszi… Azt hiszem – nyökögte nehezen, miközben a nyakát szívtam a torka alatt – Elfogok…
- Nem! – kiáltottam fel kétségbeesetten. – Még ne! – parancsoltam rá.
- Niall… - motyogta figyelmeztetően, mert parancsom ellenére még mindig kényeztettem jobb kezemmel, ballal pedig golyóihoz nyúltam. Egy pillanatra fenn akadtak a szemei, aztán olyan mélyről nyögött fel, hogy kis híján elmentem tőle. Hosszan, görcsösen élvezett, testét áramként rázta a vágy. Nem könnyítettem meg a dolgát, újra és újra végigsimítottam hosszán, aztán amikor légzése lassan az elfogadható kategóriába érkezett, gonoszan megdörzsöltem makkját a tenyeremmel.
- Jézusom – csapta hátra a fejét. Pont egy másodpercnyi pihenőt hagytam neki mindig, hogy elhiggye, befejeztem. Elengedtem a golyóit, tövénél megmarkoltam, tenyeremet rászorítottam és először lassú, majd szörnyen gyors tempóban körözni kezdtem.
- Kérlek! – kiáltotta, de a szó végét elharapta, ahogy kezembe préseltem saját péniszemet is. Nem bírtam megállni, hogy ne dörzsöljem őket össze. Szinte egyszerre nyögtünk fel. Ujjait csuklóimon éreztem, de túl gyenge volt ahhoz, hogy eltántorítson.
- Csak még egyet, Zayn – hajoltam füléhez. Kétségbeesett nyöszörgés volt a válasza, de tudtam, hogy igazából élvezi.
Bánatomra elengedtem farkamat és megfogtam az övét. A víznek hála nem kellett síkosítással foglalkoznom. Tenyeremmel tölcsért formáltam, de mielőtt akcióba léptem volna, rápillantottam az arcára. A vágytól ködös szemei kíváncsian és vágyakozva figyelték a kezemet. Fejemmel megböktem az övét, ösztönözve, hogy rám nézzen. Csak egy pillanat volt, amíg nem nézett rám, de kihasználtam. Azonnal támadásba lendültem. Nyöszörgött, kiáltozott, és kérlelt is, de én csak dörzsöltem. Aztán egy másodpercre elhallgatott majd hangosan felkiáltott és szárazon elélvezett.
A mellkasunk olyan közel volt egymáshoz, hogy éreztem a szíve eszeveszett tempóban dübörög a mellkasában és alig tudja tartani magát a lábán.
- Hé, Zayn! – suttogtam és felemeltem az állát az ujjammal, hogy a szemébe tudjak nézni. – Ugye nem fogsz elájulni?
 A szemei, mint két hatalmas tátongó fekete űr.
- Nem, nem. Csak egy percet kérek.
A kezével az enyém után kapott és mikor megtaláltam összefűzte az ujjainkat. Úgy érzem ez elég erőt adott neki, hogy kicsit magához térjen, (kicsit elbambultam közben; a mellkasán lefolyó izzadság-és vízcseppek nagyon érdekfeszítőnek tűntek) mert a következő pillanatban a másik kezével a farkam alá nyúlt és a golyóimat vette a kezébe, míg ezzel egy időben rátapadt a szájával az egyik mellbimbómra és szívni kezdte.
- A-aah Za-Zayn kérlek! – nyögtem összefüggéstelenül a szavakat. Rászorítottam a kezére, a másik kezemmel pedig beletúrtam a hajába és erősen meghúztam – jelezve neki, hogy ne hagyja abba. Öblösen felnyögött a fájdalomra és lágyan belemélyesztette a fogát az amúgy is érzékeny mellbimbómba. Azonnal libabőrös lett az egész testem és kéjesen felsóhajtottam. Éreztem a bőrömön, hogy elmosolyodik majd elkezdte a szájával feltérképezni a felsőtestemet. Nem maradt olyan négyzetcentiméter, amit ne csókolt volna meg, és jó sok helyen kis is szívta a bőrömet. Gyönyörűen mutatott a szinte porcelán fehérségű bőrömön a sok vörös és lila folt. Lihegve felegyenesedett és mélyen a szemembe nézett. Amikor találkozott a tekintetünk a szívem hatalmasat dobbant és tudtam, hogy hozzá tartozom. Elég volt egy simítás a hosszomon és azonnal felrobbant körülöttem a világ.

********

Az ágyban feküdtünk tiszta ruhában, egymást ölelve. Ez valami teljesen más volt. Úgy éreztem, hogy a kapcsoltunknak szüksége volt egy ilyen intim pillanatra, hogy stabil legyen. És nem utolsó sorban kibaszottul fantasztikus volt. Mind a kettőnk arca kipirult volt, a hajunk kócos, de sosem éreztem még élőbbnek magam. A szememet félig lehunytam és élveztem ujjainak gyengéd érintéseit az arcomon.
- Hát azt kell, hogy mondjam, nem vagy semmi, szöszi – nevetett fel és megbökte az orromat.
- Mire célzol? – mosolyogtam önelégülten.
- Elég jól kifárasztottál, de gondolom észrevetted – vigyorgott édesen és a számra simította az ujját.
- Ó, hogy az. Úgy láttam felettébb élvezted – kacsintottam rá és a mellkasomra böktem bizonyítékként.
- Így is van – nyomott egy lágy puszit a számra. – Mutasd, látni akarom! – bökött a pólómra, jelezve, hogy húzzam fel.
Felhúztam az anyagot egészen a nyakamig. Barna íriszei rögtön rátapadtak fehér bőrömre. Felemelte a kezét és lassan végigsimított minden egyes folton.
- Egész jó munkát végeztem. Most már mindenki látni fogja, hogy az enyém vagy.
Kipirult arcom még vörösebb lett a szavai hatására. Talpaimmal végig simítottam a vádliján, aztán szinte ledobtam magamról, ahogy Zayn mérgesen felkiáltott.
- Mint a béka segge, Horan!- célzott a talpaim hőmérsékletére. Felpattant a kanapéról és a szekrényhez sietett, hogy zoknit szerezzen nekem. Fejem mögé raktam a kezeimet, és vigyorogva figyeltem, ahogy morgolódva keresgéli a zoknit, hogy felvegyem. 
- Jó a kilátás,- céloztam arra, hogy a hajolgatásokra megfeszült az anyag a fenekén . 
- Ha megfázol, nem lesz ebben részed,- vágott vissza morcosan. Elhallgattam, lebiggyesztettem ajkaimat és szomorúan néztem rá. Megfordult, hozzám vágta a zoknit, aztán követte a zokni útját és ügyelve, hogy ne okozzon (akkora) fájdalmat, rajtam landolt. 
- Nem bírlak,- szóltam felé félvárról és lelöktem magamról testét, hogy felvehessem a puha, rikító zöld zoknikat. - Gonosz vagy!- tettem még hozzá, ahogy láttam, hogy sikerült azokat a darabokat választotta, amin a következő szöveg szerepelt: Csúnya zokni, de szeretlek! Ezt a fantasztikus ajándékot még az öcsém barátnőjétől kaptam, akivel minden egyes percben, amikor csak találkozunk húzzuk egymás agyát. 
- Te pedig édes. Kis ír ördög. 
- Hogy mit mondtál?- kaptam fel a fejemet azonnal. Soha nem mondtam még neki, hogy ír vagyok. És biztos vagyok benne, hogy az iskolában is- Liamen kívül- mindenki úgy tudja, hogy angol vagyok. 

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket az előző részhez és a kis meglepetésünkhöz is azt az egyet, Levontuk a tanulságot, többet nem lesz meglepi :D ! Jó olvasást kívánunk a mostani részhez, amivel elég sokat dolgoztunk. Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog és írtok pár sort hozzá. Puszi <3 :)