6.fejezet

6. fejezet

*Niall szemszöge*

- Hova szerettél volna menni vacsorázni? - kérdeztem végül és mosolyt erőltettem az arcomra.

Kedvesen elmosolyodott, elengedte a kezemet és mondta, hogy majd irányít. Ebből végül az lett, hogy teljesen eltévedtünk. Hangosan, de persze csak viccből ordítoztam vele, hogy nem hiszem el, mindjárt éhen halok.
- jó, ez most már tényleg z az utca lesz! - kiáltott fel én pedig jobbra rántottam a kormányt.
Csöndes kis kertvárosi résznél voltunk, fél órányira Bradfordtól.
- Jártál már itt egyáltalán?  - érdeklődtem, miközben kiszálltunk az autóból. A forgalmas utcában nehezen találtunk parkolóhelyet és csak egy hajszálon múlott, hogy ne törjem össze a létező összes parkoló kocsit.
- Persze, csak mindig GPS-el jövök! - vigyorgott felém. Hangulatos kis csöndes olasz étteremhez érkeztünk, amiről a régies ablakok és beljebb téve a bútorok is árulkodtak. Fantasztikus virágillat csapta meg az orromat, meg is álltam pár másodpercig, hogy kiélvezhessem.
- Szereted a virágokat?
- Imádom! - mosolyodtam el, és mint egy óvodás nagyokat szippantottam. Kuncogva irányított az asztalunkhoz, ahol elmondása szerint mindig ülnek Landonnal.
- Landonnal? - kérdeztem összehúzva a szemöldökömet. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy egy ennyire szexi, értelmes és kedves férfi nem talált magának senkit.
- Igen, csak vele voltam még itt. Meg Louis-val, de az érdekesre sikerült. - rázta meg a fejét a történtekre visszagondolva. Érdeklődve néztem rá, mire folytatta. - Páros randira jöttünk, de amikor elmondtam a lányka, hogy semmit se akarok tőle, és nem is tudtam erről az egészről, akkor rám borított egy egész üveg bort. Én pedig erre bepipultam.
- Megértem! - csattantam fel mérgesen. - Annyira hülyék tudnak lenni az emberek! Gondolom értelmesen elmagyaráztad neki, erre rád borított egy üveg bort...
Egyik rossz tulajdonságom, hogy teljesen bele tudom élni  magam mások helyzetébe.
- Ne haragudj, folytasd nyugodtan! - néztem félre és próbáltam kontrollálni, hogy ne vörösödjek el.
- Semmi baj - mosolygott rám és a szemeiben láttam, hogy tényleg nem haragszik. - Sőt, köszönöm. Szóval, erre az egész étterem felénk fordult én pedig rákiabáltam. hogy "Nem én kértem, hogy csalj meg és kapd el az AIDS-et"
- Ne! - horkantam fel és a tenyerembe kellett temetnem az arcomat, hogy ne legyek túl hangos.
- De! - nevetett fel ő is. - És tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy azóta sincs bűntudatom! Egy kicsit se.
- Helyes! Én nem lettem volna képes ekkora poént benyögni, de te nagyon jól tetted.
- Szerintem jó humorérzéked van. - biztosított kedvesen. Csak egy szégyenlős mosollyal tudtam válaszolni, aztán az asztalunkhoz egy idősebb néni lépett, aki a rendelésünket szerette volna felvenni.
- Nyugodtan igyál valamit, vezetek én. - ajánlotta fel udvariasan, de én elutasítottam, mert egyedül nem szeretek alkoholt fogyasztani. Végül mind a ketten frissen facsart narancslevet rendeltünk. Ennek kapcsán hosszan elbeszélgettünk arról, hogy ők Landonnal, és én mit és hogyan szoktunk enni. Mint apuka, már teljesen máshogy vélekedik arról, hogy mi egészséges és mi nem. Nem szokta megtagadni maguktól az édességeket, csupán máshogy készíti el őket. Például cukor helyett más ízesítőket használ. Apróságok, amik még is sokat hozzá tesznek az egészségünkhöz.
- Majdnem megkérdeztem, hogy sportolsz-e... aztán eszembe jutott a kép, amit küldtél. - nyeltem egy nagyot, csupán a gondolatra is, ahogy kidudorodtak a kockái.
- Reméltem, hogy nem voltam tolakodó vele. - motyogta és talán véletlenül és akaratlanul, de megnyaltam az ajkait, amitől nekem szabályosan félrevert a szívem. Ujjait végig futtatta enyhén borostás állán, végül az asztalra rakta, szorosan az enyém mellé. Most vagy soha, Horan!
- Kicsi sem, sőt, élveztem volna, ha többet látok!
Meglepetten felpillantott válaszomra. Félénken végig simított kézfejemen hüvelykujjával. Ahol megérintette a kezemet, valami furcsa forróságot éreztem, de ezzel egy időben kellemes borzongás futott végig a gerincem mentén. Felnéztem a meleg, csoki barna szemekbe és egy percre úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppennék, ahol minden jó és senki nem bánthat. Biztonságban éreztem magam vele, jobban, mint bárki mással. Egy érintése olyan lavinát indított el bennem, amitől őszintén szólva megijedtem. Félve a reakciójától, óvatos mozdulattal kihúztam a kezemet a keze alól és az ujjaimmal apró nonfiguratív mintákat kezdtem el rajzolni a bőrére. Ajkai elnyíltak, szempillái árnyékot vetettek az arccsontjára, ahogy lenézett a kezünkre, melyek oly' tökéletlenek, mégis oly' tökéletesek voltak egymáson. Meghitt pillanatunkat egy idegesítő torokköszörülés zavarta meg. Pillantásomat a hang irányába kaptam és megláttam a valaha volt legnagyobb ribanc pincércsajt a világon. Nagy mellei épphogy csak nem estek ki a pólójából, a kis szoknya, amit viselt, valósággal bugyinak nézett ki. Csúnya, szőke haját idegesítően csavargatta az ujja körül és feltűnően hangosan csámcsogott a rágóján. Mégis hogy vehetnek fel egy ilyen igénytelen pincért egy ízléses étterembe? Egyik döbbenetből a másikba csöppentem, amikor megláttam, hogy Zayn a csajt stíröli, de úgy, hogy majd kiesnek a szemei. Azt hittem, hogy rosszul látok. Mi a francért hívott el engem vacsorázni, ha az ilyen könnyűvérű nők jönnek be neki? Egyszerűen nem fért a fejembe.
Ahogy ott beszélgettek kezdtem egyre rosszabbul lenni. Nem tudtam eldönteni, hogy az fáj-e jobban, hogy Zayn tudomást sem vesz a jelenlétemről - amikor az előbb még egymás kezét simogattuk - vagy az, hogy egy ilyen olcsó nőcskére "cserélt le". Ezek már itt előttem konkrétan az egész ágytornát átbeszélték én pedig még mindig sóbálvánnyá merevedve ültem a helyemen és éreztem, hogy a szívem kettétörik és a levált darabbal együtt egy könnycsepp is leszánkázik az arcomon. Idegesen megdörzsöltem az arcomat és éreztem, hogy a döbbenet és a szomorúság méreggé és csalódottsággá változik bennem.
Persze, add meg a telefonszámodat is! Igen? Adsz neki kedvezményt? Egy biztos. Ennél bunkóbb randipartnerem még nem volt. Az este közepén a pincérnővel flörtöl, mint valami Casanova, fittyet hányva arra, hogy én is jelen vagyok.Mogorván tömtem magamba az ételt, hogy legalább az ne vesszem kárba, de a fantasztikus ízek se tudták elfelejtetni velem az előttem zajló dolgokat. Úgy van Ms. Nagy Mell! Mosolyogj, dőlj előrébb! Így, igen. Így pont mindent látni.
- Most rohannom kell, de mindenképp keresni foglak! - búcsúzott pontosan 12 perc csacsogás után.
- Persze, menj csak! Várni fogom a hívásodat!
Zayn boldogan fordult vissza hozzám és jókedvűen kezdte enni a vacsoráját. Nem bírtam úrrá lenni az ügyön. A méreg és a keserűség veszélyes keverék, főleg nálam, akit könnyen ki lehet hozni a sodrából.
- Hol is tartottunk?

- Sehol! - csattantam fel, majd felé se pillantva vágtam le a kést és a villát, aztán fekete bőrtáskámból a pénztárcámat vettem elő. Ha azt hitte, hogy egy percnél is tovább maradok a kis enyelgésük után, akkor bizony nagyot tévedett.

- Baj van? Sietsz valahová? - nevetett fel. Komolyan nem látja rajtam, hogy majd szét vet a düh?

- Igen, randim van! - pillantottam rá. Kikerestem az általam fogyasztott étel árát és az asztalra helyeztem.

- Komolyan? - tette le egy pillanatra az evőeszközeit és végre letörölte az arcáról azt a szörnyen boldog, ám sármos kifejezést.
- Nem. De megérdemelnéd, amekkora paraszt vagy! Őszinte leszek, Malik - halkan, fojtott hangon beszéltem. - Egy év után végre eljöttünk kettesben egy vacsorára. Nem elég az, hogy bevallod, kutattál utánam, de egy pincérnővel enyelegsz előttem. Elkérted a számár, te... - Nem, nem mondtam ki, hogy köcsög, Pedig az feltette volna az i-re a pontot.
- Persze, mert lehet, hogy rendelni fog tőlem!  - védekezett hevesen.
- Rendelni? Már mit az ágyadba jutni! Még azt is mondtad neki, hogy mennyire csinos!
- Nem értem... Szóval mi az igazi bajod? - kérdezte lenézően. Itt telt be a pohár. Most bántam meg, hogy nem vörösbort rendeltem, mert én is nagyon szívesen ráborítottam volna. Ó, de még mennyire! A poharat is hozzá vágtam volna. Minden holmimat beledobtam a táskába, aztán köszönés nélkül távoztam. Nem jött utánam, Ez pedig felért egy életbiztosítással. Fájt. Istenem, de még mennyire, hogy fájt! A remény... A legnagyobb gyilkos! Mikor elhiszed, bízol benne, még ha kicsi is az esély, akkor is bizakodsz. Aztán olyan gyorsan avatkozik közbe a valóság, hogy azt is elfelejted, milyen volt előtte. Az izgalmas állapot, hogy mégis hogy alakul később? Nos, az én esetemben szarul. Az étterem ablakából még visszanéztem, hátha közben felállt és utánam indult, de nem. Még mindig ott ült és ette tovább azt a rohadt drága kaját, ami remélem, hogy a torkán akad. Elhatároztam. hogy ha esetleg később írni fog SMS-t és kérdezni fogja, hogy mi a bajom, akkor nem fogok válaszolni. Egye meg amit főzött! Én nem vagyok rá ezek után kíváncsi- Soha egyik randi partnerem sem volt ilyen tapló velem. Zayn túltett ma mindenkin. Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem közölte már a vacsora elején, hogy ez kizárólag egy baráti vacsora lesz.
Még az is sokkal jobb lett volna, mert akkor nem éltem volna bele magam hiú ábrándokba! De hogy valaki ilyen tapló legyen... Megáll az eszem. A vacsora elején még el sem tudtam képzelni, hogy volt képes valaki a fejére önteni vörösbort, de most már nem nagyon csodálkozom rajta. Beugrottam a kocsimba, gázt adtam majd a lehető leggyorsabban kifaroltam a parkolóból és olyan sebességgel vezettem, hogy a nagyjából fél órás utat tíz perc alatt megtettem. Dúltam.fúltam magamban és minden szemétláda seggfejnek elhordtam Zaynt, de a szívem mélyén tudtam, hogy sajnos már beleszerettem és ez ellen nem tudok mit tenni. Egyszerűen csak jól esett őt szidni, ahelyett, hogy magamat hibáztattam volna, amiért elfogadtam a vacsora meghívást. Ha nem fogadtam volna el, akkor még minden rendben lenne köztünk.
Leparkoltam a ház előtt, gyenge lábakkal az ajtóhoz lépkedtem és kinyitottam a zárat, ami most több időt vett igénybe, mint máskor. Mikor beléptem a küszöbön egy gyors mozdulattal bevágtam magam mögött az ajtót és nekidőltem. Csak bámultam magam elé  és próbáltam feldolgozni az eseményeket. A kezem Zayn bőrén, a gyönyörű szemei, ahogy az enyémekbe mélyednek, aztán a pincérlány és Zayn beszélgetése, a veszekedésünk, az a lenéző hangsúly, ahogy beszélt... A szemeim megteltek könnyel és pedig tehetetlenül hagytam, hogy leszánkázzanak az arcomon. Lecsúsztam az ajtó tövébe, a földre, a kezeim remegtek, ahogy átöleltem velük a térdemet és csendesen zokogtam. Teljesen megsemmisültem. Az ember, akivel azt hittem, hogy alakul köztünk valami, inkább egy olcsó kis ribancot választott helyettem és a tudtomra is adta. Nem jött utánam. Még csak hátra nem nézett, mikor kirohantam az étteremből. Rohadtul fájt. Azt hittem ő más, de nyilvánvalóan tévedtem. Csak legalább annyit elvártam volna tőle, hogy tisztességesen közölje, hogy nem akar tőlem semmit.
Gondolataimból a telefonom pittyegése szakított ki. Minden mindegy alapon feloldottam és megnéztem. Zayntől jött:

"Én jól éreztem magamat, ameddig el nem rohantál! Sajnos nem tudom, mi bajod van, kérlek magyarázd meg!"

Na, persze, nem tudod, hogy mi a bajom. Jó duma. Biztos, hogy nem fogok válaszolni erre. Kicsit túráztassa meg az agyát. Ráfér. Alig telt el tíz perc és jött a következő:

"Biztos elfoglalt vagy, vagy már alszol, de... Ha nem akarsz többet találkozni, azt is mondd meg, kérlek!"

És aztán jött a harmadik is. Fogalmam sincs miért nem adja már fel. Ha úgysem érdeklem...

"Jól vagy egyáltalán? Épségben haza értél? Nagyon aggódom. Legalább egy pontot írj vissza!"

                                                             ***

Hogy mit szoktam csinálni azon ritka alkalmakkor mikor magam alatt vagyok? Édességet zabálok.

Jó fél órán keresztül zokogtam még a földön kuporogva, hol magamat, hol pedig Zaynt hibáztatva. Végül felálltam, a spájzba siettem és egy kanál segítségével kezdtem magamba lapátolni, lehetőleg az egész üveget.Közben Liammel SMS-eztem, aki péntek révén minden áron el akart hurcolni egy szórakozóhelyre, ahol állítása szerint bomba nők lesznek. Az még most nagyon hiányozna...
Valószínűleg megharagudhatott rám, amiért kicsit mogorvábban utasítottam el a kelleténél, mert nem írt többet. Újabb adagot kanalaztam magamba, amikor csengettek. Mérgesen csaptam le a Nutellás bödönt az asztalra.
- Liam, mondtam, hogy nem! - nyitottam ki az ajtót mérgesen, nutellásan, mielőtt megnéztem volna, hogy ki a vendégem. Viszont az ajtóban nem Liam állt, hanem az áruló Malik, akit most a legkevésbé szívesen láttam. Sajnos a haja nem ragadt a vörösbortól, de ezen még könnyen segíthetünk, ha sokáig rabolja az időmet.
- Bejöhetek? - kérdezte köszönés nélkül. Komolyan gondolta? Ezek után majd beteszi ide azokat a szexi lábait? Hitetlenkedve felvontam a szemöldökömet és ugyanolyan lenéző stílusban válaszoltam, ahogy ő az étteremben.
- Mi van a pincérlány túl hamar elment? Vagy talán az ágyban már nem is voltál olyan jó?
- Mi a szarról beszélsz?
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! - horkantam fel és éreztem, hogy megint elönti a düh az agyamat. Legszívesebben visszamentem volna a kis barátomhoz, aztán ha végzek vele, újat bontanék fel. De valami azt súgta hallgassam végig. Fene egye azt a nagy szívedet, Horan!
- Pedig tényleg nem tudom! Magyarázd el, kérlek. Bár örülnék, ha ezt bent folytatnánk, mert idefagyok!
- Megérdemelnéd, ha lefagyna a tököd!
- Niall! - szólt felháborodva és egy erőteljes mozdulattal arrébb tolt és bement a házamba. Az én házamba. Ezt mégis hogy képzeli? Kérdezés nélkül beront a házamba?! Ezért fel is jelenthetném! Becsaptam az ajtót és mérgesen utána trappoltam a konyhába.
- Két perced van! Bármit is akarsz, gyorsan bonyolítsuk le és ne raboljuk többé egymás idejét.
- Jó, kösz, hogy megtisztelsz - szólt gúnyosan. - Először is magyarázatot követelek! Mi a franc volt ez a kiborulásod?
- Tényleg nem esett le? Még csak nem s gondolkoztál rajta, igaz? Gondoltam. Tudhattam volna, hogy te is olyan férfi vagy, aki csak megy a farka után és nem is foglalkozik vele ha átgázol valakinek az érzésein. Úgy tűnik, hogy én mindig rosszul választok. - az utolsó pár szót már csak suttogtam és a zoknimat néztem, miközben próbáltam visszanyelni a könnyeimet. Nem akarok előtte sírni. Nem adom meg neki azt az örömet.
- Jó, most már tényleg nem értek semmit. Gondolkoztam baromi sokat. De nem jutottam semmire. Jól éreztük magunkat, aztán akadt egy rendelőm, te pedig utána, mint a villámcsapás megbolondultál! Mellesleg a farkamat hagyd ki a dologból, mert én és a farkam nem szoktunk átgázolni senki érzésein.
- Ha annyira sokat gondolkoztál volna, akkor rájöttél volna a viselkedésemből, hogy mi a bajom. Akadt egy rendelőd? Na, ne nevettess! Egy kis ágytornára nyilván. Nem tudtam, hogy te így intézed a rendelőidet, de hányingerem van ettől. Még hogy én bolondultam meg...- hitetlenkedve ráztam meg a fejemet, és a keserűség úgy kúszott fel a torkomon, hogy nem kaptam tőle levegőt. - Te és a farkad elég igénytelenek lehettek, ha ilyen nőcskék jönnek be.
- Várj... Komolyan arra a nőre voltál féltékeny? - olyan gúnyosan nevetett fel, amitől a szívem még jobban meghasadt. - Szerintem túl sok szappanoperát nézel. - tette még hozzá kegyelemdöfésként.
- Te meg hihetetlenül bunkó vagy! Mellesleg letelt a két perc! - mondtam színtelen hangon. - Egész nyugodtan megmondhattad volna, ha nem érdekellek úgy.
- Jó, várj... Nézd én nekem ez még új. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy randizom. Az igazat megvallva, két éve nem voltam senkivel se például vacsorázni.És jól tudom, hogy ez nem kifogás. De tudom, hogy te is érzel valamit.
- Igen, ez egy elég szar kifogás. Nem tudok többet mondani. Még mindig letelt a két perc.
- Niall, bazdmeg ne csináld ezt! Bocsánatot kérek, tényleg nem vettem észre, hogy mit művelünk! Nem tudom mit ütött belém!
Keserűen elmosolyodtam szavai hallatán. Tényleg nem érti, hogy mennyire fájt ez az egész. Amikor még magadnak is nehéz bevallanod, hogy beleszerettél valakibe, akibe nem szabadott volna, és a szemed láttára elkezd flörtölni valakivel. Túl mély a seb...
- Zayn... Ezt nem lehet egy bocsánat kéréssel elintézni. Nem egy tárgy vagyok, ami ha eltörik, akkor megragasztod, és újra tudod használni. - mondtam csendesen, még mindig a zoknimat bámulva makacsul.
- Most lett elegem! - kiáltott fel mérgesen, aztán felém lépett és csak azt éreztem, hogy a konyha falának csapódok. - Mi a lószart vársz tőlem?
- Már én magam sem tudom... De szerintem már semmit... - suttogtam alig hallhatóan. Kezeimet megragadta és a fejem fölé vágta őket.
- Csak, hogy tudd, semmit nem érsz el ezzel a sajnálkozó hangnemmel. Bejössz nekem, de tényleg. Komolyan gondolom veled a dolgokat, tehát szépen kérlek oszd meg velem, hogy te mit akarsz! - engedett a szorításon, lehelete simogatta a fülemet. A pillangóim megőrültek a hasamban és a térdem elkezdett remegni.
- Téged. Csak téged.
- Akkor könyörgöm ne gyere olyanokkal, hogy a farkam után megyek. Ha csak azt követném, akkor most azzal a csajjal fetrengenék és nem könyörögnék itt neked, mint egy nyomorék!
- Engedj el! - mondtam higgadtan. Nem engedhetem, hogy ilyen hangon beszéljen velem. - Engedj el, Zayn!
Amikor meg sem mozdult, éreztem, hogy a düh kezd újra elönteni.
- AZT MONDTAM, HOGY ENGEDJ EL! - kiabáltam az arcába.
- Eszem ágában sincs - suttogta higgadtan és mosolyogva még közelebb jött hozzám. Nehezen vettem rá magamat, hogy szemeibe nézzek.
- Nem kezelhetsz úgy, mint egy játék babát, akit kedvedre fogdoshatsz!
- Hidd el, ha fogdosnálak azt észre vennéd.
szavai hallatára döbbenten néztem a szemeibe, majd mielőtt felfoghattam volna, levágtam neki egy pofont, ami elég hangosan csattant az arcán. Csengett fülemben, a düh rögtön elszállt, csak a szégyen maradt. Megütöttem.  Éreztem, ahogy teste megfeszül, nyakán az erek kidudorodtak, a levegőt is gyorsabban szedte, de ez alól én sem voltam kivétel. Csak ő a méregtől, én pedig a félelem és a vágy keverékétől. Az arcára olyan  kifejezés ült ki, hogy akaratlanul is behúztam a nyakamat.
- Ezt nem gondoltad végig, szöszi!
- Én mondtam, hogy engedj el. - mondtam akadozva.
- De ez nem jogosít fel arra, hogy arcon csapj! - ujjai fájdalmasan mélyedtek a csuklóm feletti puha bőrbe.
- Zayn ez fáj! - mondtam ijedten és próbáltam kiszabadítani a kezemet az ujjai szorításából. Egy centivel se tudtam hátrébb húzódni, csak izegtem-mozogtam. Óvatosan végig simított a bőrömön, ami remegést eredményezett.
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet! - kérlelt halkan.
- Ígérem. És sajnálom. Nem akartalak megütni, csak kiakadtam.
- Találhatunk más megoldást is arra, ha kiakadsz - nevetett fel és kicsit hátrébb lépett, így tudtam venni egy nagyobb levegőt.
- Micsodát? - kérdeztem csodálkozva miután egy kicsit sikerült lenyugtatnom zakatoló szívverésemet. Kajánul elmosolyodott, elengedte a kezeimet, amik rongyként hullottak mellém, ő pedig ujjaival arcomat fogta közre. Tudtam, hogy mi hogy következni, mégis fura érzésem támadt. Nem akartam neki ennyire könnyen odaadni magamat. De közben nagyon kívántam már a csókját. Kíváncsi voltam, hogy mikre képes azokkal a hívogató piros ajkaival.
Ördögi kör.
- Ne haragudj - sóhajtott fel és teljesen elengedett. Mi? Ezt most miért? - Nem akartam durva lenni veled, bocsáss meg... Egyszerűen csak annyira elkeseredtem, amiért megbántottalak. Egy szép estét szerettem volna, erre elszúrtam.
Lesütöttem a szememet és a cipőjét kezdtem el bámulni. Nem tudtam mit mondhatnék. Már nem haragudtam rá. Kicsit összezavarodtam attól, hogy elengedett. Úgy tűnik, annyira azért nem tetszem neki, hogy megcsókoljon. Közelebb léptem hozzá és átöleltem. Mert úgy éreztem mind a kettőnknek erre volt most szüksége. Egy szoros ölelésre. Kezeit a derekam köré fonta, én pedig a nyakát öleltem és beletemettem az arcomat a vállába.
- Szeretlek - leheltem és reménykedtem benne, hogy nem hallotta meg a szívem vad dörömbölését. Kaptam egy finom puszit a hajamra pontosan a fülem mögé, amitől rögtön elpirultam. Hosszasan ott tartotta az ajkait a hajamon és éreztem, hogy belélegzi az illatát. Játékosan beleharaptam a vállába, mire fájdalmasan felnyögött és belecsípett a fenekembe. 1:1 az állás, de lesz ez még így se, Malik! Elengedtem a nyakát és kicsit elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe nézhessek, amik most már a huncutságtól csillogtak. Épp le akartam szidni, amiért a fenekemet piszkálja, de akkor olyat tett, amitől elállt a lélegzetem.
- Nutellás a szád! - kuncogott és a jobb kezét elemelte a derekamról, hogy a mutatóujjával letörölhesse a mogyoró krémet a felső ajkamról. Ujjának érintése nyomán bizseregni kezdett az ajkam és jólesően megborzongtam. Ahelyett, hogy egy zsebkendőbe törölte volna, lenyalta az ujjáról. Tátott szájjal figyeltem, ahogy megnyalja utána az ajkait és óvatosan körberajzolja az ujj begyével az ajkam körvonalát. Ujjával elindult felfelé, körberajzolta az orromat, a szemem környékét, és amikor lehunytam a szememet, a szempilláim végénél éreztem elhaladni az ujját. Mintha így próbálná az emlékezetébe vésni az arcomat. Szégyenlősen elmosolyodtam és leheltem egy csókot az arcára.
- Nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem. - suttogta. - Te nem ezt érdemled. Bocsáss meg. - ujjaival gyengéden végig simított az arcomon, majd elvette a bal kezemet a nyakából. A kezébe vette és játszani kezdett az ujjaimmal, amire felkuncogtam. Felkapta a fejét, és melegen elmosolyodott, a kis nevetőráncok a szeme sarkában tisztán kirajzolódtak. Csókot nyomott a tenyerembe, lassan összefűzte ujjainkat és a mellkasára helyezte, pont a szíve fölé.
- Csak ez számít. Érted? Csak az, hogy ez a szív itt kiért dobog. Csak is érted. Nem állhat közénk holmi olcsó kis nőcske, mert nem engedem. Sokkal fontosabb vagy te nekem annál.
Szemeim megteltek könnyel és nem tudtam mit tenni, egyszerűen csak hagytam, hogy leguruljanak az arcomon.
- Ne sírj - suttogta majd hosszasan a szemembe nézett, közelebb hajolt - tényleg szívinfarktust akar nekem okozni - és egymás után lecsókolt minden egyes könnycseppet az arcomról. Azt hiszem az arcom ennél már nem lehetett volna vörösebb.
- Ezek csak... Örömkönnyek. - dadogtam, miközben több kevesebb sikerrel próbáltam kontrollálni a pulzusomat, mert Zayn úgy döntött, hogy nem hagyja abba a kiengesztelésemet - remélem, hogy ez tényleg az, nem pedig csak egy olcsó módszer arra, hogy a nadrágomba jusson -  és az ajkaival már az állkapcsom alatt járt, nedves csókokat hagyva minden egyes négyzetcentiméteren. Kétségbeesetten belekapaszkodtam a derekába, amikor egy igen érzékeny ért el az ajkaival és nyelvével majd egy nyöszörgésféle hang csúszott ki a számon, mire éreztem, hogy elmosolyodik, és lassan szívni kezdi.
- Z-Zayn... Kérlek - nyögtem.