8.fejezet

8. Fejezet

            "I can't love you..."

Már késő délután felé járt az idő. Lábaimat kényelmesen kinyújtva a kanapén, ölemben a két kutyával dolgozatokat javítottam. Nem értettem pontosan, hogy egy felsős diák hogy tudja összekeverni Ausztriát Ausztráliával, de biztos, hogy nem én mondtam neki ekkora hülyeséget. Mondjuk, az már fél siker, hogy eltalálta, Barcelona Spanyolországban van, de az, hogy szerinte az a fővárosa is... Igazán nem követeltem sokat, csak, hogy nagyjából betudják lőni, hogy melyik ország hol van és mi a fővárosa. A kisebbik kutyus unalmában a pólómat rágcsálta fogaival amin elvigyorodtam. Olyan, mint Theo. Ha nem figyelnek rá, akkor mindig talál valami elfoglaltságot, amivel felhívja magára a figyelmet. Obama minden mozdulatát követte, hátha valami "törvénybe ütközőt" tesz, de akkor is csak kedvesen arrébb lökte, nem verekedtek. Olyan volt, mint egy apuka, aki kötelességének érzi, hogy minden lépését figyelje. Nagyon édesek voltak. Eleinte egy kicsit féltem, hogy nem fognak jól kijönni egymással, de szinte szerelem volt első látásra. Már pont úgy voltam, hogy rágyújtom a házat, erre a roppant okos gyerekre, amikor a telefonom üzenetet jelzett:

"Szia baby! Megérkeztünk végre! Most ebédelünk Landonnal. Hogy vagy? Milyen volt a napod?

 :) Jó neked, ha fél hat körül találkozunk a park bejáratánál? Zayn xx"

"Szia! Jó étvágyat nektek. Van egy meglepetésem :) . Inkább élőben mesélnék, már nagyon hiányoztok! Nekem tökéletes. Várom nagyon! Nialler xx"

Obama és a még mindig névtelen kutyus kipattantak az ölemből, ahogy óvatosan megmozdultam, jelezve, hogy szeretnék felállni végre. Megkerestem a laptopomat, bekapcsoltam, és amíg arra vártam, hogy felálljon a rendszer, átcseréltem a pólómat egy világoskék ingre, elő kerestem a vastagabb kabátomat és felhúztam egy fekete farmert. Ránéztem az órámra, ami fél ötöt mutatott. Még pont volt annyi időm, hogy leugorjak a boltba kaját venni pár napra, ugyanis Obamának nagy étvágya van és hát én se diétázom. Az a szerencsém, hogy gyakran járok konditerembe és futni Szombatonként, különben már száz kilóra híztam volna, és akkor nagyon nem jönnék be Zaynnek. Beraktam a zsebembe a pénztárcámat és utamat a közeli bevásárló központ felé vettem. Arra gondoltam, hogy kedveskedhetnék Landonnak egy kis csokival, Zaynnek pedig vehetnék valami bort... Vagy talán egy konyakot? Hmmm. Azt hiszem, talán mégis inkább a bort választom. Ha konyakot vennék, biztosan azt hinné, hogy le akarom itatni, ami távol áll tőlem. Én inkább józanon szeretném rajta kiélni bűnös vágyaimat.
Feltéve, ha ő is akarja. Nem fogok semmit ráerőltetni. És nem akarom veszélybe sodorni. Éppen elég az, hogy Harry figyelmeztetett: nem nézi jó szemmel, ha ennél is közelebb kerülünk egymáshoz. Nem biztonságos. Én egy kém vagyok. Első sorban ez a munkám és soha, de soha semmilyen körülmények között nem kerülhetek közeli viszonyba azokkal, akiket szemmel kell tartanom. Egyikünknek sem biztonságos. Ezt Zayn nem tudja, éppen ezért kell nekem okosnak lennem.
Kiválasztottam Landonnak egy marcipános csokit, Zaynnek pedig egy remek évjáratú vörösbort, majd elindultam a sorok között, hogy beszerezzem a többi dolgot a bevásárló listáról. Fél órával később pár megpakolt szatyorral igyekeztem hazafelé. Már majdnem beléptem a bejárati ajtón, amikor csörögni kezdett a telefonom.
- Francba! A legjobbkor... - káromkodtam el magam és megpróbáltam óvatosan lerakni a földre az egyik szatyrot, anélkül, hogy eltörjenek benne a tojások. Mikor ez sikerült, kikaptam a zsebemből a telefont és a fülemhez emeltem.
- Halló?
- Szia, Niall! Merre vagy? - kérdezte Zayn.
- Otthon, miért? Jézusom már fél hat van? Az nem lehet! - Zayn vidáman elnevette magát rajtam.
- Nyugi! Nem még nincs fél hat! Csak szólni akartam, hogy előbb értünk haza, mint terveztük és gondoltam felhívlak és megkérdezem, hogy nem tudnánk-e egy kicsit előbb találkozni?
Szinte láttam magam előtt, ahogy idegesen beharapja az ajkát és türelmetlenül vár a válaszomra.
- Basszus, Zayn, rendesen megijesztettél! Azt hittem már, hogy elkéstem... Utálok késni. - mormogtam az utolsó mondatot olyan halkan, hogy ne hallhassa meg. - Persze, hogy tudok előbb menni, csak elpakolom a kaját a hűtőbe és megyek. - mondtam izgatottan és fél kézzel már tettem is a dolgomat.
Mikor végre kész lettem a tükör elé álltam, hogy leellenőrizzem emberi-e a külsőm. A hajam kicsit kócos volt és már a tövénél kezdett látszódni az eredeti hajszínem, de ettől függetlenül rendben volt. A világoskék színű ing remek kontrasztot alkotott kék szememmel és fehér bőrömmel. Szóval, mondhatjuk, hogy rendben voltam. A kis dögöknek adtam kaját és vizet, kivettem a szekrényből a Landonnak vett csokit, majd bezártam az ajtót.
A szívem a torkomban dobogott miközben sétáltam a park felé. Túl sok dolog történt a tegnapi és a mai napon. Úgy érzem a gondolatok és az események egymást kergetik a fejemben én pedig hiába próbálom kiszűrni a lényeget egyre nehezebben megy. Együtt szeretnék lenni Zaynnel. A francba, de még mennyire, hogy szeretnék vele lenni! Szeretnék mellette kelni minden reggel, a biztonságot nyújtó karjai között és lágy csókokat váltani, szeretkezni a zuhany alatt... DE NEM LEHET! Nem sodorhatom bajba Landont és Zaynt a bugyuta érzéseim miatt! Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam... Ha miattam esne bántódásuk.
Csapzottan értem a park bejáratához, ezért megálltam pár másodpercre, hogy rendbe szedjem magamat, de annyira szerettem volna már látni Zaynt, hogy inkább csak beletúrtam a hajamba és felhívtam.
Pár csöngés után fel is vette.
- Halló?
- Szia, már itt vagy a bejáratnál! Ti merre vagytok?
- Éppen, - itt egy nagy nyögést hallatott, mintha megemelt volna valamit - egy padon. Jézusom Landon, már nem vagy három kiló!
A nagy nyögésnél akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim. Niall, te perverz dög!
Nagyot nyeltem, miközben próbáltam megtalálni a hangomat.
- Niall, ott vagy még?
- Uh, igen, most sétálok be a kapun. Melyik padon vagytok? - kérdeztem és azért imádkoztam,hogy ne legyen pipacspiros az arcom.
- Várj, látlak! - kiáltotta Zayn, aztán körbe fordultam, és megpillantottam egy körbe-körbe rohangáló Landont és egy kissé fáradt, de mosolygós Zaynt.
Amint találkozott a tekintetünk minden kétséget, félelmet és aggódást elfelejtettem. Akkor csak ki ketten léteztünk. Futottam, nem szinte repültem felé és olyan erővel csapódtam a mellkasának, hogy szinte kész csodának éreztem, hogy nem estünk el. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, a fejemet a nyakhajlatába fúrtam és mélyen belélegeztem bódító illatát. Nem érdekelt, ha éppen gyerekesen viselkedek. Nagyon hiányzott. Izmos karjaival a derekamat ölelte át és halkan nevetett a fülembe. Átjárt a földöntúli boldogság és azt kívántam, bárcsak ne jönne le a holnap.
Ekkor apró kis kezeket éreztem meg a nagy tenyere mellett. Landon kíváncsi, ám boldog arcát látva én is elnevettem magam. Aztán megérkeztek a kutyák is. Pontosan, mint egy tornádó. Eddig aranyosan, ügyesen sétáltak mellettem, most viszont, hogy egy pillanatra is ott hagytam őket parancsszó nélkül, utánam eredtek és utánozták a mozdulataimat.
- Niall, új kutyusod van? - rikkantotta Landon. Inkább volt megállapítás, mint kérdés.
- Nem, igazából... - sandítottam félve Zaynre - Neked hoztam. Meglepetés!
Szerencsére, Landon nem hallotta meg, annyira el volt foglalva az állatokkal.
- Tessék? A megkérdezésem nélkül? - tolt el magától Zayn.
Bűntudatosan hajtottam le a fejemet. Nem mertem a szemébe nézni. - Gondoltam, Landon örülne neki.
- Igen, örülne neki. De szerinted kinek kell majd gondoznia? És egyáltalán... Ekkora ajándékot nem kellett volna!
- Nem került semmibe, ha erre gondolsz. - motyogtam, még mindig a cipőmet bámulva, mintha annyira érdekes volna. Ha tudná, hogy havi hány ezer fontot utalok át automatikusan az alapítványoknak... - Én csak örömet akartam szerezni Landonnak. Sajnálom, hogy rosszul sült el. - suttogtam és közel álltam a síráshoz.
- Én értem, hogy mit akartál Niall, de ez így nem fog működni. Tudod, hogy nem nevelem olyan keményen, de vannak bizonyos szabályok, amiket szigorúan betartok Landonnal szemben.
- Sajnálom... - motyogtam és próbáltam visszanyelni a buta könnyeimet. Az, hogy ilyen keményen beszélt velem és hogy visszautasította az ajándékomat nagyon rosszul érintett. Ugyanakkor mérges voltam magamra, amiért hagytam, hogy az érzéseim irányítsanak. Sose voltam az a sírós fajta és most is inkább a megaláztatottságtól volt sírhatnékom.
Obama megérezte a hangulatváltozásomat - úgy tűnik  nagyon szoros kapcsolat van közöttünk -, mert odajött hozzánk és az egyik mancsát a térdemre fektette, miközben nagy barna szemeivel szomorúan nézett rám. Ez elég volt ahhoz, hogy keserűen elmosolyodjak és legördüljön egy könnycsepp az arcomon. Azonnal le is töröltem, de nem bírtam tovább Zayn közelében maradni. Leguggoltam elé és megsimogattam a fejét, közben fél szememet Landonon és a még mindig névtelen kutyuson tartottam.
Obama most már egy kicsit vidámabban bújt hozzám. Fejemet a puha bundájába fúrtam és igyekeztem lenyugodni. Nem tudom mi ütött belém. Sose szoktam más dolgaiba beleszólni.
- Niall, ez nem megoldás, hogy elbújsz Obama bundájában. - szólt rám Zayn, de a hangja sokkal vidámabb volt már.
- Nagyon vicces vagy. - mormogtam, hogy meg ne hallja. - Be kéne nevezni valami humor versenyre.
- Na, gyere csak ide! - kiáltott fel Zayn mérgesen, én pedig gyorsan felpattantam és futásnak eredtem volna, de gyorsan derekam köré fonta karjait.
- Mit is mondtál? Megismételnéd? - heccelődött velem. Kicsit lehajolt, így az ajka pont egy vonalba került a fülemmel. Forró levegővételei csikizték a fülemet, amitől felkuncogtam.
- Most még nevetsz is? Ejnye Niall, nem lesz ennek jó vége.
- Mert mi lesz? Elfenekelsz? - anélkül csúszott ki a számon, hogy belegondoltam volna. Halk zihálást és a karjai megfeszülését eredményezett a pimasz válaszom.
- Kikészítesz. Hogy tudsz rögtön a te oldaladra állítani?
- Talán a vonzerőm teszi. - mondtam ártatlanul, játszadozva vele, annak ellenére, hogy a szívem eszeveszett tempóban dübörgött a mellkasomban.
- Meghiszem azt. - mormogta a fülembe csábítóan. - És ha már így megemlítetted... Nos, szívesen elfenekelnélek  Főként a mocskos szád miatt.
- Hé! - kiáltottam fel felháborodást színlelve. - Nem is mocskos a szám.
- Ugyan már, baby. Ismerlek. - kötekedett, miközben lágyan beleharapott a fülcimpámba és megnyalta.
- Zayn... - nyöszörögtem. Éreztem, hogy a vér vészesen száguldott egy bizonyos pont felé, ahová nem kéne. Pontosabban, most nem kéne. Landon távolabb játszott a kutyákkal, felénk se nézve, mégse akartam, hogy lássa hogyan izgult fel a tanárja az apukájára. Jézusom, ez így kimondva még szexibbnek hangzik.
- Hmm tanár úr, nem találja a szavakat? - kínzott továbbra is.
- Én csak... Uh, - kerestem a szavakat és akaratlanul is kiszökött egy halk nyögés a számon.
A mellkasát annyira szorosan préselte a hátamnak, hogy éreztem: együtt dobog a szívük. Egy nagy sóhaj kíséretében hátrahajtottam a fejemet a vállára, és próbáltam nem arra gondolni, hogy miket tennék vele, ha most egy szobában lennénk. A merevedésemnek abszolút nem tett jót, hogy éreztem, már ő is kezd keményedni.
- Mondd, hogy meg van még a nyelved, mert szükségem lesz rá. - suttogta a fülembe.
Testem újra megrándult és most már ha akartam volna se tudtam volna eltakarni a hatalmas dudort, ami a nadrágomból sátrat készített. A gondolatra, hogy mi mindent tudnék a nyelvemmel kezdeni a testén, teljesen kiakasztott. A kezeit oldalt becsúsztatta a pólóm alá és apró köröket írt le a bőrömön, amin az érintésére libabőr keletkezett. panaszos nyögést hallattam, mikor gyengéden végigkarcolta körmével a hasfalamat.
- Meg van bizony, és ha most nem engedsz el, abban a bokorban fogom megmutatni, hogy létezik még és jó erőben van! - szóltam magabiztosan és egyben csábosan, ahogy csak tudtam. Elértem vele a kívánt hatást, mert halkan felnyögött, kezei elernyedtek.
Láttam, ahogy Landon közelít felénk, és habár sikertelenül, de próbáltam valahogy eltakarni a merevedésemet. Kicsit távolabb léptem Zayntől és igyekeztem nem azt a látszatot kelteni, hogy pár perce még fel akartuk falni egymást.
- Apa elmehetek venni kürtőskalácsot? - kérdezte és nagy barna szemeivel kérlelve nézett ránk.
- Mehetsz, de vidd magaddal az új kutyust és játszatok egy kicsit! - kacsintott a fiára és kivett a zsebéből pénzt. Landon boldogan elfogadta pénzt és elindult a kis goldennel a bódék felé.
- Elengedted szó nélkül? - néztem rá furcsállva. - Nem ismerek rád.
- Szóval, - szólalt meg Zayn, mikor Landon halló távolságon kívülre került  - mesélj csak arról a bokorról...
- Ó - ezt mind mondtam.
- Már jól kezdődik! - vigyorodott el én pedig közel voltam ahhoz, hogy elájuljak.
Kézen fogtam Zaynt, nem törődve a kérdésével, hogy hova viszem. A legközelebbi fához húztam, így elég privát szférát biztosítva nekünk.
- Azt hiszed, hogy te irányítasz? - komorodott el, de szemei vágytól csillogtak. - Jaj szöszi, lesznek még gondjaink...
- Azt hiszed, hogy mindig csak te irányíthatsz? - kérdeztem pimaszul és kihívóan felhúztam az egyik szemöldökömet. - Csak mert te vagy az erősebb és a magasabb?
- Nem hiszem. Tudom. - és azzal a lendülettel fordított a helyzetünkön, a hátam keményen csapódott a fához, de nem fájt. Vigyázott rám.
Halkan felnyögtem a nem várt mozdulatra, de kezeimmel megmarkoltam a pólóját és annyira közel rántottam magamhoz, hogy szinte már egymás szájából lélegeztünk.
- Sajnálom szöszke, de most nincs időnk a romantikázásra. - nyögte és abban a pillanatban, olyan hévvel tapadt a számra, mint még soha senki. Torok hangon felnyögtem és igyekeztem felvenni a tempót, de olyan hévvel falta az ajkaimat, hogy örültem, ha nem ájulok el. ott helyben.
Az alsó ajkába mélyesztettem fogaimat, és kicsit meghúztam, hogy ezzel jelezzek neki, kicsit lassítson le, mert nem bírom a tempót. Belelihegett a számba, aminek hatására megrándult a farkam és még közelebb húztam magamhoz.
- Zayn... - ziháltam és próbáltam minél több oxigént magamba szívni, mert folytatni akartam.
Nagy, barna szemeiben égett a tűz, ahogy az én kékségeimbe nézett. Bukfencezett a gyomrom a tekintetétől. Újra lehunyta a szemeit és az ajkaimra hajolt. Először az alsó, aztán a felső ajkamat vette a fogai közé és finoman meghúzta. Apró sóhajok hagyták el az ajkamat, amikor nedves csókokkal haladt az állkapcsomtól a nyakam felé.
- Látom, tetszik. - pillantott fel az arcomra aztán gyorsan vissza is tért a nyakam érzékeny részéhez.
- Ne bízd el magad.  morogtam felé, de legszívesebben haza rángattam volna, hogy...
- Ugyan, nem is kell megkérdeznem. A kicsi Niall lassan szétszakítja a nadrágodat.
- Kicsi max neked van! - pirítottam rá.
- Nem ezt mondanád, ha láttad volna már! - vigyorodott el, mire nagyot nyeltem, mert magam elé képzeltem...
- Ha most magad elé képzelted, akkor azt duplázd meg. Szét fog téged... - itt elpillantott a vállam felett és hátrébb húzódott.
- Mi az? - kérdeztem ijedten. - Jön Landon?
- Nem, csak nem akarom elsietni a dolgokat. Vagyis piszkos dolgokkal traktálni téged...
- Cseszd meg, Zayn! - káromkodtam és belecsíptem az oldalába. - Mégis hány évet akarsz? Lassan fél éve, hogy kordába tartom a dolgokat ott lent.
- Ó, még csak fél éve? - vigyorgott rossz fiúsan. - Az nem is olyan sok!
- Ne már, akkor még nem is voltunk együtt. Sőt azt se tudom, hogy most együtt vagyunk-e ... - töprengtem el, de csak azért, hogy húzzam az agyát.
- Miért, szerinted minden jött ment embert megcsókolok, és kiszívom a nyakát? - kérdezte felháborodva és szúrós tekintettel nézett hol az egyik szemembe, hol a másikba.
- Sose lehet tudni... Lehet, hogy vámpír vagy. Elég dögös vámpír. - tettem hozzá. Azonnal megenyhült és az arcát mosolyogva a nyakamba fúrta. Beletúrtam a hajába és boldogan elmosolyodtam.
- Apuuuuuu! - kiáltotta kissé kétségbeesett hangon Landon. Elvigyorodtunk, és megigazítottuk magunkon a ruhát, és pont kiléptünk a fa takarásából, mikor érdekes dologra lettünk figyelmesek.
- Kurva felnőttek!
- Landon! - csattantunk fel azonnal.
- Fogadok, hogy Louis mondta ezt! - suttogta felém Zayn.
- Amerikai. - forgattam a szememet, aztán egyszerre felnevettünk.
- Landon, nagyon csúnya dolgot mondtál az előbb! - fogta meg a kezeit Zayn, és leguggolt elé, hogy egy vonalban legyenek.
- Louis szerint a káromkodás segíti a stressz oldását. Utána néztem az interneten is.
Hangosan felnevettem. - Zayn, beoltottak!
- Remek, most már két gyerekem van.
- Figyelj Landon, én is szoktam káromkodni, mert tényleg jól esik néha. De! szúrtam be gyorsan a kis szócskát, mert félő volt, hogy Zayn megüt. - Nagyon csúnyán hangzik még a kis szádból. Főleg ha ezt egy lány előtt ejted ki... Vagy mondjuk az iskolában. Ha nagyobb leszel, akkor majd szabad, de akkor se úgy, hogy az bántó legyen, vagy illetlen.
- Rendben. - bólogatott.
- Rendben? Tehát betartod?
- Igen. Logikus érvelés volt. - bólintott diplomatikusan.
- Na, ennek örömére, hogy ezt megbeszéltük, kicsim nem lenne kedved hazamenni és meginni egy bögre forró kakaót? - kérdezte Zayn és összeborzolta Landon haját.
Most, hogy így mondja, rajtam is végig futott a hideg, annak ellenére, hogy megtanultam az idők során legyűrni ezt az érzést. Úgy látszik Zayn mellett sokkal gyengébb vagyok, ami még egyszer nagy hátrány lesz. Zayn megfogta Landon kezét, majd belém biccentett, hogy hozzam a kutyákat és jöjjek én is velük. Kissé szigorú volt, de tudtam, hogy csak azért, mert beleszóltam a nevelésbe. De nem hagyhattam... Így megértette Landon.
Alig vártam, hogy hazaérjünk, Landon elaludjon és végre leteperhessem Zaynt... Mert amit ma este fog tőlem kapni, azt egy darabig nem fogja elfelejteni...